MI A javaslat? Párommal külön élünk. Már elfogadtam nem közeledek. Nem kérdezek semmit tőle. A múltról. Most változik. Pozitív irányba.

Nagyon érdekes, amit leírtál. A mi helyzetünk nagyon hasonló, csak nem vagyunk házasok, nem csalt meg és nincs gyerekünk. De amióta nem görcsölök rá a kapcsolatra, és jól érzem magam, azóta úgy udvarol, mint még soha. Rájöttem, mennyire elhanyagoltam abarátaimat, ismerőseimet, magamat - észre sem vettem, pedig mindig ez ellen prédikálok.

Most nem mindig érek rá, amikor ő találkozni akar (korábban minden programomat tőle tettem függővé), és barátságos vagyok, sőt, vidám. Ő 2 hete szakított velem, és azt hiszi, máris új barátom van, annyira arra számított, hogy szarul leszek.

Én is jól vagyok, mint Te, spontánul élem az életemet, és nem töröm a fejemet a jövőnkön. Egyet tudok: úgy nem akarom a kapcsolatunkat, mint eddig. Vannak dolgok, amiket neki is tisztáznia kell magában. Már vannak erre utaló jelek, de én is várok. Sajnos, egy szeretkezés "becsúszott", de én is tartani akarom a távolságot.

Viszont nem nyúzom, nyaggatom, nem teszek szemrehányást, és úgy csinálok, mint aki komolyan vette a szakítást. Inkább csak egy jókedvű haverra hasonlítok most.

Azért az is igaz, hogy ha e vidám időszak lecseng, akkor tudni kell, hogy mi a fontos neked/nekem. Az, ha nem lehet dolgokat tisztázni, megbeszélni, az nekem tényleg válóok.

Sok sikert, érdekelne, hogy alakulnak a dolgok. (Egy icipicit rosszul érintene, ha a megcsalós nővel barátságban volna...)