Úgyérzem már nem bírom tovább. Mondanátok pár jó szót?
Minden összeroppanni látszik körülöttem és már alig bírom cipelni a súlyt. Igazi barátaim nincsenek, nincs akivel őszintén megoszthatnám a problémáimat, akinek kisírhatnám magam. Úgy érzem összeroppanok és már nem bírom tovább, legszívesebben aludnék egész nap, addig sem kell a problémákkal foglalkozni.
Eddig éltanuló voltam az egyetemen, nagyon jól ment, szerettem, most valami megingott bennem, elkezdtem hanyagolni (így is megy, de nem vagyok már az élmezőnyben), a párommal gondjaink vannak, folyamatosak a viták, a szakítás szélén állunk, emellé még jött egy közeli családtag halála. Így is nehéz a halált feldolgozni, de mellé még a folyamatos stressz a suliban, befejezetlen tárgyak, határidők, hogy minden meglegyen, közelednek a vizsgák, még egy-két gyakorlat, közben viták a párommal. Én úgy érzem, hogy kezdek becsavarodni. Idegileg egy nulla lettem, nem lehet hozzám szólni, nincs semmi tűrőképességem, ha valaki csúnyán szól hozzám képes vagyok elbőgni magam, vagy túlreagálni mindent. Talpra akarok állni, de egyelőre egyre mélyebben érzem magamat valami mókuskerékben.
Mondanátok bármit? Egy-két biztató jó szót, vagy tényleg bármit, amitől egy kicsit jobban érezhetném magam!? :(
válasza: válasza: válasza:Édesapám másfél éve halt meg, sajnos túlestem ezen:(
Állandó rémálmaim voltak, azt hittem már soha nem állok talpra. Nekem a sport segített és az idő.
Biztasson a dolog, hogy jobb lesz. Sokszor még most is elegem van a dolgokból és visszazuhanok, de ilyenkor igyekszem a jövőre koncentrálni.
Kitartás, innen már csak fölfelé van.
válasza: válasza: válasza:va párod akire támaszkodhatsz,ne veszekedj vele...
egyetemre járhatsz,diplomád lesz,életanuló vagy...részvétem a családtag miatt...
én a naplóírást tudnám javasolni,írd ki mindig magadból ami bánt...sokat segít
válasza: válasza:ne becsuld le a fizikai kimerultseget. nekem ilyen helyzetekben dupla adag multivitaminra, magneziumra és szója lecitinre volt szukségem.
ha gáz van az alvással, gyogynovenytea este segit. fontos, h aludj eleget, az alváshiány kikésziti az idegeket.
bizony, nehéz idoszak, ha végképp nem birod, halaszthatsz évet az egyetemen.
. a gyász nagyon nehéz, pláne, ha most veszitettél el eloszor kozeli családtagot.
ne légy konyortelen magaddal, de ne keress kibúvót sem. annyi terhet viselj, amennyit elbirsz.
a pároddal meg persze, h veszekedsz, ilyenkor a kozel állók kapják.
a megoldás:csak apránként. mindig a következö feladatra koncentrálj. másnak is sikerült, neked is fog!
válasza:Az a legfontosabb, hogy talpra akarsz állni, így nincs még veszve semmi!
Ne hagyd ezt az érzést elhatalmasodni rajtad, mert amiket leírtál azok a depresszió jelei!
Nekem is voltak nehéz periódusok az életemben, de ilyenkor megembereltem magam, kidobáltam minden felesleges holmit, rendbe tettem a szekrényemet, sportoltam! Járj el futni, vagy bicajozni, valami jó kis zenével és hidd el, hogy kikapcsol! Vagy, ha nem vagy sportos, akkor olvass egy jó könyvet, lehetőleg olyat amiben több a humoros szál, mint a szomorú, csináljatok közös programokat a barátoddal, kirándulás, strand, mozi, vagy csak beültök egy cukrászdába, enni egy sütit vagy egy fagyi kelyhet, ha van kutyád, akkor vidd el sétálni, engem ez is megnyugtat!
A tanulást ne hanyagold el! További céljaidhoz még nagyon fontos lesz, áll ehhez is érdeklődve.
Mindig tűzz ki magad elé célokat!
Nyugi jobb lesz, csak akarj ki lépni ebből a rossz időszakodból, és ne hagyd el magad.
Nagyon köszönöm a bátorító szavakat, igazán jól estek! Természetes, hogy szeretnék kimászni a gödörből, számomra csak ez az egy megoldás létezik. Értem úgy, sosem dobnám el az életemet, megkockáztatom, hogy még akkor sem, ha ennél jóval mélyebbre kerülnék.
Még nagyon a gyászidő elején vagyunk, nem volt meg még a temetés sem. Egyszerűen úgy érzem, hogy tekintgetek mindenfelé, hogy mibe kapaszkodjak, ami kiránt a gödörből, de mintha mindig falba ütköznék. Rengeteg tanulnivalóm lenne már most, de mindig halasztgatom, hogy a mai nap legyen még az enyém, foglalkozok inkább magammal, nem tudom megemberelni magamat, ami normál körülmények között pedig jól ment.
A párommal minden bajunk van már. Folyton lebukik különböző hazugságokkal (most pár napja is), átjátszik egy fél napot, amikor együtt vagyunk, én meg malmozok és azon agyalok, hogy miért kell pont ő nekem... Aztán meg azon, hogy miért kell nekem miatta is stresszelnem, amikor így is van éppen elég bajom. Már erőm sincs mondani semmit ezekre. Többnyire elvonulással és sírással tudok reagálni. Tudja mennyire rossz időszak ez most nekem, azt is elmondtam, hogy mire vágynék, ehelyett még kiderülnek simlis dolgai, nem foglalkozik velem, belémköt. Ha az eszemre hallgatnék azonnal otthagynám, de ehhez sincs elég erőm most. Nagyon nehezen élem meg, hogy ilyenkor nem a kezemet fogja, hanem belémrúg még kettőt. :( Viszont azt sem tudnám most elviselni, ha elveszítsem őt. Talán pár hétre félre kéne állítanom a képből, amíg én visszatérek a normális kerékvágásba. Nem tudom.
Azon is gondolkodtam, hogy lehet túl korán akarok kimászni a gödörből, ahelyett, hogy hagynám még, hogy megéljem a gyászt, sírnék, pihennék egy darabig és csak utána próbálnék felállni. Ez így lenne optimális azt hiszem, de a suli miatt kivitelezhetetlen. Kell találnom valami hobbit, ami kitisztítja a fejemet. Futni képtelen vagyok, iszonyatosan béna vagyok benne. Az egyetlen menekvésem a kutyáim. Jó lenne velük nagy erdei sétákra menni, az most igazán jól esne, de hiába minden szer, a kullancsok miatt nem igazán merek, volt már velük gondunk rendesen.
Mégegyszer köszönöm a kedves szavakat, nagyon jól estek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!