Miért mindig vizsgaidőszakban jön össze minden?

Fuu ismerős érzés, nem elég, h az ember dolgai úgy alakulnak, még a közeli ismerősök is mintha megbolondulnának.

Én most a munkahelyemen ülök, de ősszel mikor megbuktam anyám nem bírta felfogni, h leszarom a favágást, tanulnom kell és vizsga előtt is ezt pofázta, hiába volt egy raklap fa felvágva.

Én pont ezért akadtam ki tegnap anyámra. Még több nehéz vizsgám hátravan, jövő héten kezdek Ausztriában, 90km-re innen dolgozni (bejárok) diákként, de elvárják a 120%-ot, mert magyar a közvetítőcég... igazi rabszolgahajcsárok sajnos, az osztrák meg hiába normálisabb, a magyar alkalmaz... aztán októberben kezdek Erasmus-szal ugyanabban az osztrák városban egyetemen, rengeteg most az intéznivaló, ráadásul mindennel elkéstünk, mert az itthoni suli semmit nem intézett el, mindent nekünk kell és minden, de minden a nyakamban van. Mindennek tetejében 2 és fél hét múlva felsőfokú nyelvvizsgám lesz németből, szóbeli, amire rengeteget kell előtte tanulni, heti 2-3x különtanár stb.

És akkor még anyám tegnap bejön hozzám, hogy mikor érek rá fát rakni (4-5 kocsi fa áll az udvarunkon, rengeteg), mert egész nyáron fát rakunk, és ezt így kijelentette (a kérdés, hogy mikor érek rá, csak gúnyolódás volt). Mikor, még nyugodt hangon, mondtam, hogy van most elég dolgom, bajom, nem érek rá ilyenekre, akkor még neki állt feljebb, hogy "óó szegénykém, mi gondod lehet neked? bele ne haljál ám...". Azt hittem, ott helyben elküldöm melegebb éghajlatra, de tűrtőztettem magam... hihetetlen.

Velem egyébként képesek vizsga előtti nap is üvöltözni, hogy lusta, semmirekellő dög vagyok, semmire nincsenek tekintettel. Bár az elmúlt 20 év alatt mindenben csak azt tapasztaltam, hogy empátia bennük nulla. Mindig mindenért én vagyok a felelős, egy doboz margarint nem képesek megvenni nélkülem, annyira trehányok, ráadásul a kajám egy részén meg a rezsin kívül mindent magamnak állok, amire azért elég nehéz előteremteni a pénzt félévi 8-9 tárggyal, nem büfészakon, bejárósként (amivel elmegy napi 3-4 órám). De a kolit nem bírtam (sem anyagilag, sem máshogyan), albérletre meg nincs pénzem... na meg most, így, hogy Ausztriába is meg Magyarországra is járnom kell, hol is lehetnék kolis? Sehogy sem érné meg, úgyhogy nyelek, amíg lehet, az Erasmus-ból megmaradt pénzt félreteszem, hogy diploma után legyen, és akkor már talán munkával, indulótőkével könnyebb lesz.

Kitartás neked is!

6. vagyok.

Egyébként ami vitte a pálmát nálunk, az 2 éve volt. Pont egyidőben volt a ballagásom, 2 nap múlva az érettségi, és közte anyák napja. Mivel egyetemre akartam menni, eléggé izgultam az érettségi miatt, mivel egyetemre akartam menni. Tudtam, hogy milyen magas volt az előző évi ponthatár, így azt is tudtam, hogy a matek érettségimnek 90-95%-nak meg kell lennie. Ki is ment a fejemből az anyák napja a nagy készülődés, minden közben... erre anyám pont matek érettségi napján (ami nekem a legfontosabb volt, kötelező felvételi tárgyam volt) nekemesett, reggel elkezdett üvöltözni velem, hogy nem tudja, miért szült engem a világra, hogy hogy lehet ekkora szemétláda a gyereke, hogy fel sem köszöntötte anyák napján. Csak lestem... érettségi előtt 1 órával így leosztott, elhordott mindennek, a végén bőgött is nekem, hogy én ilyen mocsok meg olyan dög vagyok... ez a sok fejemhez vágott dolog úgy megviselt engem, hogy gyomorideggel, sírva mentem be matekérettségire. Még szerencse, hogy felvettek gyengébb eredménnyel is, különben soha nem bocsátottam volna meg neki ezt.