Miért én vagyok a rossz? MINDIG?

1. Szerintem kérés nélkül kellene segítened

2. Anyukád valóban csúnyán beszél veled :( Nem csodálom, hogy rosszul esik neked.

Szerintem egy anya tiszteletből is megérdemli a segítséget. Gondolj bele, ezzel a szereteted is kifejezheted iránta. Miért nem segítesz neki egyáltalán? Nem is értem. Ha te ezt kihasználásnak érzed, az rég rossz. Gondolom, ő tart el, dolgozik, végzi a házimunkát, főz rád, biztosan jól esne neki, ha a mosogatást megcsinálnád ilyenkor, vagy mondjuk arra jönne haza, hogy a nappaliban felporszívóztál.

És nehogy azt hidd, hogy anyuka lennék. Otthon lakom a szüleimmel. Anyu bármit kér tőlem, azonnal megcsinálom, duma nélkül. Pedig én se vagyok elájulva tőle, mikor van egyéb dolgom (tanulok a vizsgáimra), és akkor jön a kiáltás, hogy kislányom, gyere, mosogass már el, vagy teregesd ki a ruhát. De megcsinálom, mert megérdemli. Pedig van, hogy mi is veszekszünk, (elég gyakran egyébként), és van, hogy a pokolba kívánom az ugráltatását.

Ha azt akarod, hogy javuljon a kapcsolatotok, ahhoz neked is változtatnod kell a hozzáállásodon. Úgy nem megy, hogy nem tekintesz magadba.

Közted és anyukád közt nincs verseny, sosem volt és sosem lesz, lényegtelen kinek van igaza, ezért kettötök közé feszíteni ezt a kérdést értelmetlen.

Anyukád most elveszett és magányos, segitségre szorul. Mivel más nincs aki segithetne neki csak te itt az ideje hogy egy napra te legyél a felnőtt és a mai nap te támogasd őt.

Szeretnél végre felnőtt lenni? Itt a lehetőség, tedd félre a sérelmeidet, menj oda anyukádhoz, öleld és puszilgasd meg és biztositsd a támogatásodról, még akkor is ha ő hibázott. Mert most neki erre nagy szüksége van.

Most egy napig te lehetsz a felnőtt a családban, gyakorold milyen, egyre többször lesz rá szükség.