Rossz lesz a gyermekemnek?

Nem lesz rossz, mert nem lesz mihez viszonyítania. Viszont ha nincs eleget emberek, de leginkább korosztály között, könnyen lehetnek szociális problémái később.

Hasonló helyzetben nőttem fel, tinédzserként szívtam, mint a torkosborz, mert nem tudtam a korosztályommal mit kezdeni. Kb 20 éves voltam, mire két polcnyi önfejlesztő könyv után nagyjából belerázódtam - de mindig éreztem a több éves lemaradást a korosztályomtól, szociális értelemben.

Nem tudom, de én mindig akkor voltam boldogtalan, amikor vendégek jöttek. A velem egykorúak buták voltak, a felnőttek meg unalmasak.

Nem hiszem, hogy a sok ember jelenléte egyenlő lenne a boldogsággal.

Nálunk is a fiam az egyetlen gyerek a családban, sőt, a baráti társaságban is. Sajnálom miatta szegényt, de neki ez így természetes. Ahogy nekem meg az volt, hogy van egy öcsém, meg négy unokatesóm, akik közel egykorúak velem, és minden nyáron együtt mentünk nagymamámhoz két hétre. Kár, hogy neki ilyen élményei nem lesznek, de hát a 22 éves öcsémnek tuti nem mostanában lesz gyereke, az egy darab lány unokatesóm tuti nem szül 40 éves koráig, a fiúk közül sem fog még senki gyereket vállalni, van közöttük olyan is, aki egyáltalán nem fog, mert nem lehet neki, de nem is akar, szóval ez van.

Mondjuk annyiban szerencsések vagyunk, hogy nálunk mindig van társaság, viszont mindig csak felnőttek. Ezért is szerintem kicsit koravén a fiam. Szeret gyerekekkel lenni, de látom rajta, hogy a felnőttekkel szívesebben kommunikál.

Az emberek oda mennek,ahol jól érzik magukat. Elkéne gondolkodni azon,hogy nálatok miért nem.

(Én néha vágyom egy estére vendégek nélkül :) van 3 egyetemiosta gverekünk,valakinek a barátai biztos itt vannak és persze martadnak vacsorára is, mert többen kollégisták, az én barátaim is felugranak,a férjemé is, beállít egy rokon gyerek mert szerelmi bánata van és el kellsírnia, vagy nem akar hazamenni mert összeveszett a szüleivel.....tehát általában ötünkön kívülmég legalább 3 ember ül a vacsoraasztalnál :) én nagyon szeretem és élvezem, néha ha fáradt vagyok akkor vonulok csak el a szobámba)