Mi az oka, hogy Magyarországon nagyjából 3 évig, míg sok más országban csak fél-1 évig maradnak a gyerekkel az anyák?

Külföldön ki van alakítva a megfelelő ovodai - bölcsődei rendszer. Itt nincs elég bölcsi, nehéz bekerülni a gyerekeknek.

Sőtt külföldön nagyon sok helyen van munkahelyi bölcsi - ovi, így a szülő közel van ha probléma van......

Illetve mit csináljon a szülő??? Nem veszik vissza a munkahelyére, más munkát pedig nem talál, mert egy kisgyermekes anyától mindenki tart.....

Én inkább azt kérdezem, Téged miért zavar, hogy egyes nők otthon szeretnének 3 évig maradni a gyerekükkel?

Többféle nő van, akik közül nagyon sokaknak kifejezett örömet okoz a gyereknevelés. Én is közéjük tartozom. Dolgoztam előtte, minden bizonnyal fogok utána is (ha lesz hol), de most, amikor egy 2 éves és egy 2 hónapos gyerekem van, úgy gondolom, az a fő feladatom, hogy őket nevelgessem. Engem ez tesz boldoggá, és őket is. Azt elhiszem, hogy ha egy anya nagyon vágyik vissza a munka világába, és frusztrálja, hogy otthon kell maradnia a gyerekével, az a kicsinek sem tesz jót, de ha mindannyiuknak örömet okoz az intenzíven együtt töltött idő, akkor ez miért zavar egyeseket?

Ismerek sok olyan anyukát, aki a gyerek egyéves korában visszament dolgozni. Van, aki anyagi okokból, más azért, mert vágyott vissza. Nem ítélem el őket, nem vagyunk egyformák. De akkor ne ítéljen már el engem sem senki azért, mert én viszont otthon maradok! Nem kell megérteni, sem átérezni, csak tolerálni. Ennyi.

Nem tudom, van-e gyereked, de azt ugye tudod, hogy szerencsés esetben egy féléves még szinte csak anyatejen él? Mégis mit enne, ha már akkor visszamenne anyukája dolgozni?

Jó kérdés, ezen én is sokat gondolkoztam már. Létezik vajon olyan tanulmány, amiben olyan gyerekeket hasonlítanak össze, akik egy része 1 évesen került közösségbe, míg a másik része csak 3 évesen? Vajon miben különböznek és az mennyire lehet kihatással a felnőtt életükre?

Bár minden gyerek más, ezt tudom.

A hároméves gyest bevallottan a munkaerőfelesleg csökkentésére hozták be az 1960-as években. Aki gyesen van, az addig se a munkanélküli statisztikát rontja és teljes bér helyett elég pár fillért odalökni neki. Csak mivel ez kevéssé tette vonzóvá, muszáj volt kitalálni hozzá ezt az ideológiát, hogy a gyereknek az az ideális, ha pontosan 3 évig otthon van vele az anyja, és ezt annyira sikerült belenevelni az emberekbe, hogy azóta ezt szajkózzák. Európa többi országában általában ennél kevesebb, de Amerika konzervatívabb, vallásosabb részeiről olyanokat is hallottam már, hogy az anyuka addig tervezi az otthonlétet, amíg le nem érettségiznek a gyerekei, és máskülönben megszólnák, hogy "minek neked gyerek"... Nem létezik, hogy az egyes nemzetiségű gyerekek közt ekkora különbség van.

Más kérdés, hogy amikor ez ki volt találva, akkor gyes után visszavették a nőt az állásába és eleve könnyebb volt pályakezdőként elhelyezkedni. Ma meg visszaüt az egész, mert ha fiatal nőként állást keresel, eleve azt feltételezik, hogy 3 évekre fogsz eltűnni fél év helyett. Ráadásul a társadalmi beidegződés azokat is gátolja, akik találnának más megoldást, például hallottam olyat, hogy egy nőt rossz anyának neveztek, amiért 1) a férjére, tehát a gyerek apjára bízta a gyermekét, amíg dolgozott, 2) a saját édesanyjára bízta a gyermekét, miközben dolgozott.

Amugy a gyereknek sem baj, ha az elsö x evet otthon tölti az anyjaval, amennyiben a csalad megteheti. Ugyanis bar az se rossz, hogy az ovisok, bölcsisek gyorsabban szocializalodnak, az otthoni gyerekneveles viszont meghittebb legkört alapoz meg sztem.

Egyik ellen sem vagyok, mert nem erzem magam serültnek azert, mert bölcsis es ovis is voltam, viszont az ellen sem vagyok, hogy valaki minel tovabb az anyukajaval (esetleg pluszban kistesoval) van otthon 4-5 eves koraig. Egyik sem rossz, mindkettönek vannak elönyei, hatranyai. A kerdesedre csak gazdasagi, illetve szocialis ervekkel lehet valaszolni, azt meg irtad, hogy ne tegyük, mert erted, ugyhogy ennyit tudtam irni. :)