Hogy szokjak hozzá az új helyzethez? Más hogy alkalmazkodott?

Van egy 2 éves távkapcsolatom, ami azt jelenti, hogy minden hétvégét együtt töltöttünk. Eddig.

A barátomnak új munkahelye lett, s ezzel ugye új baráti köre, akik viszonylag lazán veszik a dolgokat, minden héten buli, állandó piálás stb. A barátom odavan értük, mert amúgy tényleg jó társaság, meg gondolom már neki is hiányzott, hogy valakikkel mehessen együtt bulizni.

Egyszer én is találkoztam ezekkel az emberekkel, és jól is éreztem magam, a végére már egész elengedtem magam. Tudni kell, hogy nehezen oldódok fel, részeg emberek között meg még nehezebben, én meg szinte egyáltalán nem iszom, de ha iszom is, akkor sem részegedek le (édesapám alkoholista volt). A múlt héten kitalálta, hogy ő menni szeretne a hétvégén, nekem viszont egyáltalán nem volt kedvem, alapból úgy terveztük, hogy kettesben leszünk végre, most, hogy itt a nyár, végre nekem sem kell a tanulással foglalkoznom, és bepótolhatjuk az egész évet. Mondta, hogy akkor vagy elmegyek vele, vagy nem találkozunk. Rendben, gondoltam, akkor elmegyek vele, erre az volt a válasza, hogy tuti nem érezném jól magam, és ezért ő sem tudná elengedni magát. Mert hogy a múltkor is ez volt. De könyörgöm, az volt az első alkalom, egy teljesen ismeretlen társaságba csöppentem, így is a maximumot hoztam ki magamból, bár való igaz, nem fogadtam el az alkoholt, de jól éreztem magam. Elment egyedül.

Oké, ezt megbeszéltük, de már erre a hétre is egy csomó programot talált magának, így a kommunikáció kb 0 lesz köztünk.

Nekem ez tök idegen, eddig itt voltunk egymásnak, igaz, nekem is elég nagy a haveri társaságom, de általában hozzáigazítottam a programjaimat, mert nekem is rossz, ha magunktól veszem el az időt. Csomót beszélgettünk, és meg sem fordult a fejében, hogy egy buli miatt lemondja a találkozónkat. Tudom, hogy ez a normális, egy huszonéves fiúnál, de nehezen tudok ehhez hozzászokni. Valakivel volt már hasonló? Hogy oldottátok meg a helyzetet?