Szerelemből, vagy szeretetből "éri meg jobban" házasodni?

Házasodni szerintem azzal érdemes, akivel megvolt a lángoló nagy szerelem, de ennek csitulásával is megmarad egy nagyon mély szeretet. Én így tettem és bár már nem vagyok a rózsaszín ködben, még vannak olyan pillanatok, amikor csak nézem, ahogy pl. alszik és elszorul a torkom attól, hogy mennyire szeretem.

( Ezelőtt volt egy kapcsolatom, ami az eljegyzésig jutott, de házasság nem lett belőle. Ott pl. nem volt soha rózsaszín ködös szerelem,de szerettük és tiszteltük egymást. Aztán a szeretet csillapodott és mivel sosem volt olyan erős, így miután csillapult nem maradt más csak a közöny.)

"előnye, hogy nincs féltékenykedés, nincsenek viták, a gyerekek így boldogan nőnek fel, stb."

Csak hiszed! Ugyanis ha valaki nem szerelemből házasodik akkor előbb-utóbb jön a "mit keresek én emellett az ember mellett" érzés és az ebből fakadó feszültséget mindig a másikon fogják kitölteni a felek (véget nem érő háborúskodás, legjobb esetben válás). És a gyerekek? Mivel háborúban nem lehet élni így ők menekülni fognak otthonról amilyen hamar csak lehet. Így tessék nem szerelemből házasodni!

Nálunk is nagy volt a szerelem az első hónapokban de idővel csillapodott és átalakult szeretetté. Mivel mindketten komolyan gondoltuk, hogy együtt legyünk ezután is, hat év együttlét után összeházasodtunk.

Nem csinálnám másképp és bízom benne, hogy még sokáig együtt is maradunk.

32F

"Házasodni szerintem azzal érdemes, akivel megvolt a lángoló nagy szerelem, de ennek csitulásával is megmarad egy nagyon mély szeretet."

Ehhez csatlakoznék. Bár szerintem még ez is kevés egy holtig tartó házassághoz, az nagyon hosszú idő. De erre már határozottan érdemes alapozni.

Lángoló szerelemből házasodni 2 hónap ismeretség után valóban hülyeség.

Azért mondják, hogy szerelemből nem jó dolog házasságot kötni, mert amíg szerelmes az ember, addig nem lát reálisan. Sok sok sztorit olvasok/nézek, amik bizony csúf véget értek.

Érdemes elolvasni Gary Chapman: Egymásra hangolva c. művét. A szerelemről is ír benne, elég érdekes.

Én a magam részéről biztos nem kötnék házasságot szerelemből. DE szükséges a szerelem ahhoz, hogy majdan házasságra lépjek azzal a bizonyos nagy Ő-vel.

Én már nem vagyok szerelmes a férjembe.

De: jó apa, jó férj. Nem iszik, nem agresszív, amikor itthon voltam a gyerekekkel nem vágta a fejemhez hogy ingyenélő vagyok, segít a házimunkába. Ugyanazokat a dolgokat szeretjük csinálni szabadidőnkben, azonos a véleményünk a gyerekkel kapcsolatos dolgokban és úgy általában minden fontos kérdésben. A szex is nagyon jó.

Én is gondolkozok, mi lenne, ha szerelmes lennék másba....nem tudom. Egyik felem vágyik rá, másik retteg tőle.