Mitől jó vagy rossz egy anyós? Ki mit gondol?

jó anyós:

"Élni és élni hagyni..."

1. Elfogadja a gyereke választását. (Senkit sem kényszeríthetnek arra, hogy egy másik embert akkor is szeressen, ha nem szimpatikus, és nem is kell. De bele kell nyugodnia, hogy az ő gyereke ezt a társat választotta, ő szereti, és nincs joga beleszólni.)

2. Elfogadja, hogy a gyereke számára a saját családja lesz az első: a házastársa és a gyerekei. Ő (mint anyós, később mint nagymama) már csak a tágabb családi körbe tartozik bele. (Rettenetes helyzet, amikor valakinek választania kell, hogy az anyja, vagy a szerelme...)

3. Tudomásul veszi, hogy saját életük van, saját döntésekkel, amik nem mindig lesznek helyesek, nem mindig fognak neki tetszeni, de az ő döntésük lesz.

4. Segít, tanácsot ad, támogat, meghallgat. De nem akar helyetted dönteni, nem erőlteti rád a véleményét, és nem szól bele kérdés nélkül mindenbe. Úgy is kikérik a véleményét, ha kíváncsiak rá, kérik a segítségét, mert szükség van rá, de ha erőszakoskodik, akkor se fogják, ha egyébként megtették volna.

5. Tud bocsánatot kérni, ha valakit megbántott, elismeri, ha nem volt igaza, és képes kompromisszumot kötni. Azért, mert a gyereke/házastársa fiatalabb, még neki nem lesz automatikusan mindenben igaza. (Normális esetben pedig szánt szándékkal elve nem bánt meg egy ember egy másikat, és ez természetesen minden félre igaz!)

A 2. válaszoló jól írta. De ez csak akkor működik,ha a menye is hasonlóan viselkedik. Nem akar mindent jobban tudni,nem hiszi,hogy az anyós rosszindulatból ad neki tanácsokat.

A rossz viszonyban legalább olyan hibásak a menyek,mint az anyósok.

Jó anyós:

-nem muszáj szeretnie, de fogadja el, hogy én vagyok a kicsi fia választottja :), ne tegyen úgy, mintha egy ideiglenes vki lennék, aki majdcsak elmegy vmikor; nem várja el a tiszteletet és szeretet, ha nincs viszonzás cserébe

-nem kivételez a gyerekei és a gyereke/i unokái között

-nem beszél velem úgy, mint a kapcaronggyal, és csúnya szavakkal sem illet

-érdeklem őt vmilyen szinten, lehet vele rendesen beszélgetni

-a segítséget (főként az erőn felülit) nem természetesnek és garantáltnak veszi, hanem megbecsüli

-egy-két jótanács jöhet, de nem szól bele minden apróságba, és nem érezteti, hogy ő mennyivel jobb anya/háziasszony/lakberendező kényszeresen, és elfogadja, ha nem úgy döntök, ahogy azt ő gondolja

-törődik az unokákkal, lehet rá számítani a lehetőségeihez mérten (pl. ha több száz km-re lakik, nyilván nem várom el, hogy heti 3x átjöjjön :D), és nem teher neki, ha mi átmegyünk hozzá néha... és az unokákkal is tisztelettel bánik, nem várja, hogy nyalják a talpát, ha nem kapnak tőle semmi szeretetet

-higiénikus stb. :D

-nem velünk fizettet ki mindent (szívesen segítek, de van egy határ, pl. ha egyébként lenne rá pénze, csak elherdálja vagy odaadja másnak... nagymamám révén sikerült ezt megtapasztalni), főleg ha mi sem vagyunk olyan anyagi helyzetben

-nem használ ki minket bármi másban sem (nem eszi el előlünk az összes kajánkat, nem velünk csináltat minden hétvégén, lehetetlen időkben stb. bármilyen nehezebb házimunkát, ha ő tud mozogni)

Rossz: ennek az ellentettje

Még annyit hozzátennék, hogy egy anyós elfogadja, hogy a fiának már új családja van és nem kezeli még mindig kisfiaként a fiát. Persze hogy az anyja és az is marad, de már a feleségnek van úgymond elsőbbsége.

Tudnék mondani példákat az ellenkezőjére sajnos. De egyébként elfogadható az anyósom, hallottam már rosszabbról is.