Mi a titka egy hosszú kapcsolatnak ami tini korban kezdődött?

Én 15 évesen ismertem meg az exem aki szintén 15 volt és 23 éves koromban otthagyott egy csaj miatt :D

Állítólag leszbikus lett.

Ha valóban boldog kapcsolatról van szó (amit senki nem tudhat rajuk kívül) akkor azon múlik, amit előttem mondott valaki: megtalálták egymásban a másik felüket. Természetesen ezt majd csak egy hűségesen egymás mellett leélt boldog élet végén lehet kijelenteni.

Ha két ember összetartozik, összeillik, összeegyeztethető életritmusuk és jövőképük van, és nem utolsó sorban állandóan dolgoznak azért, hogy jól működjön a kapcsolat, akkor igenis lehet hosszú BOLDOG kapcsolat a tiniszerelemből is(a hosszú még nem egyenlő a boldoggal). Persze ehhez fel kell érni ésszel, hogy lehetséges, hogy mással másmilyen lenne, de egyszer próbálná ki az ember, és egy életre elveszítené azt, akivel összetartoztak. Nekem speciel egy olyan tapasztalat sem ér annyit, hogy emiatt megcsaljam/szakítsak/szünetet kérjek a páromtól. Tartás kérdése az egész, függetlenül attól, hogy hanyadik kapcsolat, és mennyi férfit próbált ki az illető előtte. (érdekes módon a város r.bancai is továbbállnak, pedig ők már mire kíváncsiak?)

Egyébként rengeteg - amúgy jól működő - kapcsolat megy tönkre amiatt, hogy mindenhol azt sulykolják belénk: mindent ki kell próbálni, a szex is csak úgy lehet jó, ha minél több emberrel szerzel tapasztalatot, úgyis megunjátok egymást, úgyis ellaposodik a kapcsolat.

Azt bezzeg nem hirdetik sehol, hogy hogyan kell kommunikálni a párunkkal, hogy ha valami sérelem ér, azt emberi hangon el kell mondani, és a "mi a baj?" kérdésre nem a duzzogós "semmi" a jó válasz. Azt is rengeteg felnőtt(!) nő szájába kell rágni, hogy igen, bizonyos idő után már lankad az a tipikus első randi előtti izgalom, és attól is berezelnek sokan, ha - sokszor csak ideiglenesen - nem kívánják annyira a szexet, mint eddig, pedig ez teljesen normális.

Az emberek agyába táplálják, hogy a szerelem mindent legyőz, és azt, hogy létezik első látásra szerelem. Nos, elárulok valamit: a szerelem önmagában egy kalap sz.rt nem ért, ha két olyan ember van együtt, akik ég és föld, semmi közös nincs bennük, semmit nem tudnak megbeszélni.

És még valami: szerelem nem egyik pillanatról a másikra alakul ki egy harmadik fél iránt. Amint azt érezzük, hogy megmozdult bennünk valami iránta, vagy épp ő nyomul, simán le lehet redukálni a beszélgetések számát, esetleg egyértelmű jelét adni annak hogy foglaltak vagyunk. A helyzet az, hogy a nők többsége állandóan agyal felesleges dolgokon, és ezzel több kárt tesz magában és a kapcsolatában, mint amennyire előrelendíti. Ha valaki hosszú kapcsolatban él, és sokan leszólják miatta, hogy úgysem tart örökké(csak azért, mert nekik nem sikerült/nem lennének képesek rá) akkor elkezd kattogni, hogy talán tényleg így van. Vagy megtetszik neki valaki más, rögtön hibát keres a kapcsolatában, és agyal a másik pasin, ahelyett, hogy a kapcsolatával törődne, és kiverné a fejéből a harmadikat, még mielőtt belezúg.

Összegezve, szerintem igenis léteznek olyan tiniszerelmek, amiből aztán hosszó boldog kapcsolat lesz, mindenféle hiányérzet és kíváncsiság nélkül. Attól, hogy az emberek többségének nem az első a megfelelő pár(és nem is a 23. ...) még lehetséges, hogy valaki szerencsés, és egyben megfelelően tudja kezelni a kapcsolatát. (mert egy kapcsolathoz érni kell, egy kapcsolatot működtetni, ápolni kell - nem csak lenni egymás mellett.)