Kamaszok! Buktatok már le hazugsággal? Hogyan szereztétek vissza a bizalmat?

Igen, én úgy szoktam gondolkodni, hogy: igazat mondok-veszélye, hogy nem mehetek, vagy hazudok-veszélye hogy lebukok és általában a másodikat választom. Persze mérlegelem, hogy van-e valami veszély abban, hogy adott helyzetben nem tudják, hogy hol vagyok és kivel (leggyakoribb hazugságaim), meg vigyázok, hogy legyen valóságalapja a mesémnek. Most ez a lebukás azért volt rossz, mert így a barátaimban sem bíznak többet, meg anyámék egyik haverja falazott nekünk, tehát benne se.

Apám azt mondta, hogy elég volt most már, nem mehetek sehova, anyámnál már korábban betelt a pohár (pedig akkor történetesen épp igazat mondtam anyámnak) és már egyik sem bízik bennem. Apámmal jobb a kapcsolatom, de ha próbálok vele beszélni, csak rontok a helyzetemen szerintem, magyarázkodni pedig végképp nem akarok.

Az a baj, hogy eddig viszonylag elvoltam a hazugságaimmal, de most már nem bízik bennem senki. Épp most van egy csomó féle buli meg minden és nehezen tűröm, hogy nem mehetek sehova.