Nálatok mi a "szokás": a szülők támogatják a gyereket vagy a gyerekek a szülőket?

Azt hiszem, az én válaszom egyedi lesz :D

Anyósom teljes mértékben a felnőtt gyerekein piócáskodik. Valami hitelmániája lehet mert csak sorra veszi fel őket, a számlákat nem fizeti, aztán jár mindenkihez kuncsorogni.

Az én anyám mentálisan beteg, kitagadott amiért elköltöztem tőle. Évek ót nem beszéltünk, pedig nekem igencsak szükségem lenne támogatásra. Beteg vagyok, és a páromnak kell eltartania.

Tehát 1, a gyerek a szülőket, 2. senki senkit. :)

Jó, mi? :D

Nálunk generációk óta az rögzült be valahogy, hogy azért vagyunk egy család, mert mindenki támogat mindenkit. Persze ebbe az is beletartozik, hogy nem használjuk ki egymást. Ha a szüleimnek szüksége van valamire, akkor számíthat rám/ránk, illetve a még élő nagyszüleinkre.

Ha nekem van szükségem támogatásra én is számíthatok a nagyszülőkre és szülőkre is, a nagyszülők szintén számíthatnak a gyerekeikre és unokáikra is.

Ez azért működik ilyen jól, mert sikerült megtartani az egészséges határt, amíg ez működik. Úgy gondolom normális emberek között normális családban simán meg lehet oldani.

Egyébként én még pl egyetemista vagyok és több támogatásra van szükségem a szüleimtől, mint nekik tőlem, de az idő előrehaladtával majd nekik lesz egyre nagyobb szükségük rám, így egyértelmű, hogy támaszkodhatunk egymásra.

6-os válaszoló! Nem vagy egyedül!:)

Mi is a párommal támogatjuk anyósékat, mert hitelt hitelre halmoztak, s nem tudnak belőle kijönni.

25 éves koromig teljesen eltartottak,befejeztem egy remek (keresett) mérnöki kart,jól elhelyezkedtem és most az ő össz fizetésüknek pontosan a négyszeresét keresem meg (1,2 millió ft) Ebből 200-at hazaadok nekik,hogy úgy éljenek,ahogy kedvük tartsa,hobbikra és szórakozásra is jusson 200ból megélek én és a többit félreteszem,de ha szükségük lesz rá,akkor odaadom nekik.

Viszont ők is gyűjtenek :)