A férjem hosszú hónapokig munkanélküli volt, az én szüleim segítettek, támogattak bennünket, a férjem szülei távolmaradtak a problémáinktól és tőlünk, ma bejelentkeztek, hogy jönnének köszönteni a kisfiúnkat, hogyan állnál hozzájuk?

A fiadhoz jönnének, nem hozzád, vágj jó képet hozzá a gyerek érdekében. De legfeljebb hellyel kínálnám meg őket, és finoman célozgatnék, hogy mennyi mindent köszönhettek a ti szüleidnek, milyen nehéz volt az az időszak stb. Nem mindegy, hogy miért sz...tak a fejetekre, amikor nehéz helyzetben voltatok: azért, mert ők is a létminimumon élnek éppen csak, vagy mert így volt kényelmesebb. Az is kérdés, hogy milyen a viszonyotok, mert sokat tolakodásnak vesznek mindent, amit az anyósék mondanak, tesznek, de ha segítség kell, azt meg elvárják. Lehet, hogy úgy voltak vele, hogy nem szólnak bele az életetekbe, és ha nem kértek, maguktól nem avatkoznak bele. Ennek az okát csak ti tudhatjátok. De az biztos, hogy én is hasonlóan viselkednék velük: majd ha nekik kellene valami segítség, akkor én is jótékonyan elfordítanám a fejemet...