A férjem 8 hónapja munkanélküli, két gyerekünk van, már feladta azt, hogy találjon munkát, azt mondja így kell berendezkednünk, hitelünk is van és az én fizetésemből nem tudom fizetni, mit csináljak a férjemmel?

Mond meg neki:

no munka, no punci este.

Ne adj neki enni.

Bár ez se ér semmit az ilyennél, úgyis megtalálja azt akin élősködhet.

Apám ugyanez, felőle már rég éhenhaltam volna, elfagyott volna az összes cső a házban, kikapcsoltak volna már mindent. Én tartom fenn a 180 nm-es házat, már 6 éve és 70.000 Ft nettó a fizetésem. Volt olyan, hogy azért nem tudtam szakítani az élettársammal, aki vert, mert egyedül nem tudtam volna a házat fenntartani.

Egy rakás szerencsétlenség az egész ember!

Én azt mondom, 1-2 évig el lehet hitetni, hogy ő milyen szerencsétlen munkanélküli, de ennyi év után már átlátok rajta.

Az első munkanélküli évében 1 éven át megosztottam szegény állástalan apukámmal az egy személyre rendelt ebédemet. Főzni nem volt időm, mert munka után heti 6-szor este 9-ig tanultam egy diszlexiás kissráccal.

Akkor gondolkoztam el először, hogy ki vagyok használva, amikor az akkori páromnak azt mondta 1 év élősködés után hogy még a végén el kell mennie árufeltöltőnek.

De nem kellett, mert összejött egy szintén özvegy osztálytársával, akinek fél millió Ft a havi nettó fizetése és közösen kitalálták, hogy állja apámnak az egyetemből hátralevő időt, amit huszonévesen a háborgó lelke miatt hagyott félbe és aztán vagy 3-szor próbálta befejezni, de persze családosként már nem volt rá ideje.

Így lett belőle egy félresikerült építészmérnök. Míg mások ezzel a tudással, tehetséggel agyonkeresték magukat, ő mindig mások neve alatt dolgozott, mert nem volt aláírási joga, az aláírásért persze a fél bevételét lenyúlták.

54 évesen hát nekikezdett újra az EGYETEMNEK. Szerelmes barátnője úgy vélte, max. 1 évet kell bepótolnia az örök diáknak. Csakhogy kreditrendszer, miegymás...Az 1 évből 2 lett, aztán 3...aztán 4....

Félévente súlyos százezreket perkált ki apám taníttatására, etette, ruházta mint egy szaros tinédzsert.

Apám olyan önállótlan lett emellett a határozott nő mellett, mint egy 2 éves.

Abszolút elfeledkezett rólam, élte a gondtalan diákéveit, teljesen kivirult, amikor én minden nap rettegtem, mert szakítanom kellett az agresszív párommal, aki azonnal szétverte az ablakot meg majdnem a pofámat, amint apám elköltözött szerelméhez és kettesben hagyott minket.

Szakítottam vele, de fél év után össze kellett költöznöm vele újra, mert rájöttem hogy egyedül nem tudom fenntartani a házat. Csak nagyapámra számíthattam, senki másra.

Beteg lettem, össze-vissza vizsgáltak, úgy köhögtem mint egy tüdőbeteg, állandó hőemelkedésem volt, egy idő után az ágyból nem tudtam kikelni, ez meg amikor végre 2 hónap után meglátogatott, közölte, hogy azért jött mert a barátnője mondta hogy jöjjön.

Szegény kis nő akkor már őrjöngött apám miatt, láttam a kiábrándultságot benne, apám nem is sejti, hogy többek közt azért veszítette el őt, mert látta hogyan sz...ja le az egyszem gyerekét aki még él. (A másik 20 évesen meghalt.)

4 év után apám haza lett paterolva azzal az ürüggyel, hogy a barátnője tinédzser lánya problémás és rá kell koncentrálnia, de majd ha jobban lesz...

Azóta lassan 2 éve apám próbálja valahogy összehozni az egyetemre a pénzt. Már több félév tandíját is elengedték neki.

Legutóbbi 2 szigorlata nem sikerült, mert az egyiken csalt, a másikra meg el se ment. Legutóbbi fél évben alig járt be órákra, majd közölte vizsgaidőszak előtt hogy most mégis inkább halaszt, mert olyan sok volt a dolga, hogy nem tudott jól felkészülni. Nem tudom mi volt az a ku..rva sok dolog, mert házimunkában semmit sem segített, mintha nem is az ő háza volna komolyan, munkája nincs, egyetemre heti 1-szer ment el maximum.

Egy nagy rakás...

Ki nem rakhatom, mert mégis csak az ő háza.

Évekig nem adtam neki enni, azt zabált amire futotta neki, de elél ez kenyéren is. Mostanában meg gyakran meghívom ebédre, legalább heti négyszer, mert mostanában legalább néha elmosogat (heti 1-szer kb.).

Diákmunkákra jelentkezik és csodálkozik, hogy nyáron nem talál 60 évesen semmit. Még azt a nyavalyás 25.000-et sem kapja az önkormányzattól, ami minden ingyenélőnek jár, mert ha bejelentkezne munkanélkülinek, fel kéne adnia a nappali tagozatos egyetemét.

Fel tudnék tőle robbanni! És persze siránkozni azt tud, hogy 60 évesen nem kell sehova, mert ugye a munkanélküliség...Közben 80 km-es biciklitúrákat tesz, szóval azt gondolom, bírná még a fizikai munkát, csak neki így kényelmesebb.

12-es vagyok, komolyan mondtam, amit mondtam. Ti nők tényleg nagyon nem értitek a férfiakat....:DDDD

Inkább éhen halok, mint hogy a puncit elvonják....XDDDD

...és sztm. a férjed is mégiscsak férfi....

max. 1 hét duzzogás, aztán mint a kisangyal, elkezd munkát keresni...

Barátnőm két évig nem talált munkát, keresett, tanfolyamot is elvégzett, ilyen-olyan fekete munkát vállalt el. Most hálistennek van munkahelye.

De van olyan ismerősöm, aki 3 éve nem talál munkát, én tudom a legjobban, hogy keres, volt, hogy velem járta végig a várost, beadta személyesen az önéletrajzát minden egyes boltba, ami útba esett-külön volt több fajta önéletrajza. És nem talál.

Tényleg durva ez a helyzet, de akik habzó szájjal ítélik el a több mint fél éve munkanélküli embert, kicsit magukba szállhatnának. Persze itt mindenki az év dolgozója, "bármitelvállalok" hős.

hűű most nagyon le leszek szavazva, de ezért nem veszek én fel semmilyen hitelt. Soha nem lehet tudni mit hoz az élet.

Az én férjem 6 hónapig volt munkanélkül, már majd bele pusztult, teljesen kifordult önmagából, depressziós volt, ideges. Volt hogy már én mondtam neki hogy egy pár napig ne is nézze a hirdetéseket, mert akkor csak még jobban kiborult hogy közel-távol, nincs semmi.

Persze ahol két gyerek van, ott másabb, és értük, méghacsak ideiglenesen is, de tényleg bármit be kellene vállalnia, és közbe keresni a jobb lehetőséget.

De a hitel... még ha lakásra is... ebbe a bizonytalan világba? Ezért vagyok én albérletbe, és a gyerekünk is ide fog érkezni, így egyrészt lehet menni a munka után másik városba/országba, másrészt ha minden kötél szakad, akkor hazaköltözünk a szülőkhöz anélkül hogy buknánk az addig befizetett kamatot.

Mindenképp beszélj vele, egyedül se lenne jobb, esetleg próbálj te neki szerezni valamit... az ismeretségeket kell ilyenkor kihasználni.

Én sem találok munkát..nem magyarországi vagyok..kis városban élünk,ahol még kínaiba sem keresnek senkit..

Párom tart el,kapok egy kis támogatást,azt betesszük a kajapénzbe.Párom is érdeklődött már számomra több helyen,de sajnos nem járt sikerrel.

Ne légy mérges a férjedre,ha keres melót,hidd el,találni fog.