Mért vagyok ilyen féltékeny?

Ettől a faceoldaltól kezdek a falra mászni. Kit érdekel,hogy hányan izélik a képedet? Semmit nem jelent, az ottani barátok legtöbbje nem is az. A barát az, akire számíthatsz, megért téged, ismer és támogat. Attól nem lesz valaki a barátod, hogy az ismerősöd, ismerősének az ismerőse, a véleménye meg annyira sem számít.

Minden emberbe van valami jó és szép. Te még ezt nem találtad meg, de akik valóban körbevesznek, azok látják. Nem kell féltékenynek lenned, biztos, hogy nem is egy dologban te vagy a jobb a nővérednél.

Először is, a fészbúkos dologról annyit, hogy hiába lájkolják be 300-an, az az égvilágon semmit nem jelent.

Az egyik válaszoló már írta és osztom a véleményét.

Sokkal többet ér egy olyan ember "lájkja", aki valóban fontos számodra és fordítva, mint ezer ismeretlené.

Nehogy ebből leszűrj bármit is, ez butaság :).

Nekem szerintem nincs fenn olyan képem, amit tíznél többen tetszikeltek, pedig szép vagyok és sokan bírnak. Egyszerűen (szerencsére) olyanok az ismerőseim, akik nem ott élik az életüket és nem lájkolnak be minden baromságot.

A nővéred ismerősei meg valószínűleg pont az ellenkezői, Sok ember van, aki egyből nyomja a lájkot, ahogy kikerül egy új kép az üzenőfalra.

Na meg arról nem is beszélve, ha nem privátok a képei sok ismeretlen is lájkolhatja, szóval mindenféle nyomulós kis lúzer csávó, akik csorgatják a nyálukat, ha találnak bármilyen csajt, aki kicsit is jól néz ki.

Na, látom jó sokat írtam már a fészbúkról, pedig nem akartam :).

Szóval: te valószínűleg alapjában véve önbizalom hiányos vagy, ezért "játszod" ezt az összehasonlítgatósdit.

Mindenki meglátja magában a hibákat, ha nagyon keresi, persze, hogy te úgy látod, ő a szebb, hiszen az ő hibáit észre sem veszed annyira idealizáltad őt.

Közhely lesz, amit írok, de magadban kell rendet raknod.

Ebben sajnos senki nem tud érdemben segíteni, csakis te tudod megszeretni önmagad.

Egy kis információ, amitől talán jobb kedvre derülsz: kamaszként én is tele voltam gátlásokkal, önbizalmam nulla volt, csúnyának láttam magam, ahogy te is.

Rengeteg osztálytársamat, barátnőmet szépnek láttam.

Aztán ahogy értem, úgy nyílt a nőiességem és ez elmúlt :).

Visszanézve csak nevetek magamon, hogy nem vettem észre a szép arcom, szemeim, a dús ajkaim.

Az orrom tök normális minden szempontból, egy időben mégis mindig azzal voltam elfoglalva, hogy nagy/ronda stb.

Nem is értem, mintha egy szemüveg lett volna rajtam, amin keresztül mindent rosszabbnak láttam.

Nem mellékesen azok a lányok, akiket akkor szépnek láttam, hát...ne tudd meg...mostmár nézem őket és jóég.

Nem hogy nem szépek, sokan közülük kifejezetten csúnyák.

Egy szó, mint száz: szerintem majd rólad is leesik az a bizonyos szemüveg, ahogy jössz kifelé a kamaszkorból :).

Addig meg kitartás!

L/25