Depressziós lenne? Vagy majd kinövi ezt a korszakot?

Semmit. 16 éves... A zárkózottsgot 8 éves korig lehet egyszerűen kezelni. Most annyi a teendőd, hogy kopogsz a szobája ajtaján, ha beenged akkor kérdezd meg jól van-e, öleld meg vagy valami beenegedő gesztust tégy és ha nem válaszol akkor menj ki. Nagyon megértőnek kell vele lenni. Tanulj vele esetleg ha hagyja, stb. :') Légy a legjobb barátja.. Ne parancsolj és ne tilts! Beszélgess, ne kiabálj.. Érted?

Nem egyedi a ti esetetek, ennyi csonka család, ennyi bizonytalanságban felnövő kamasz talán a világon nincs is. Valószínűleg ahogy te nem tudsz róla semmit, ugyanúgy a saját édesanyja sem. Nincs ezen mit csodálkozni. Szerintem olyan 9 éves lehetett, amikor váltatok. A tüneteiből arra tippelek. Van egy kritikus időszak (persze ez egyénenként változó)olyan 8 és 10 kor között, amikor hirtelen nagyon érdeklődő lesz a gyerek, érzelmei alakulnak, nyitna a világ felé, tele van megosztandó tapasztalatokkal, amiket épp nincs kivel megosztani, ha a szülők épp egymással meg még mindig saját magukkal vannak elfoglalva. Az a helyzet, hogy a körök bezárulnak egy idő elteltével, és már nem is akar megosztani semmit. Így lesz belőle magányos kamasz, akinek a páncélját talán csak valami nagyon erős érzelmi vihar fogja tudni megtörni. Én úgy érzem(és igazán sajnálom, hogy ezt kell leírnom)hogy te és az édesanyja már nemigen fogtok tudni közel férkőzni hozzá. Amúgy a lánynak az apjával való kapcsolata jelenti az alapját a majdani párkapcsolatainak. Tehát a boldogságra való képességet a szüleinktől tanuljuk. Ne kérjétek tőle számon, hogy miért nem tud boldog lenni. Próbáljátok meg helyrehozni, amit elrontottatok benne. Ölellek szeretettel mindnyájatokat.