Szerintetek is dünnyögni kéne a nagyszülőknek, ha az unokájuk megivott kb 0,5 deci pálinkát, meg 2 sört 15 évesen?

Azt mondom, hogy nekik soha nem jó amikor én ráérek. Azt meg ne várják el, hogy minden nap elmegyek, amíg ki nincs szedve a fa. Nyár elején ott voltam egy hetet. Többet. 9 napot. Ebből 2 nap semmit nem csináltunk. Az idő is jó lett volna, de nekik nem felelt meg, mert a szomszéd hisztizett. (bolond a szomszéd, papírja van) és kint ordított. Azóta mindig mondják, hogy ki kéne venni. De hozzáfogni...

A nyáron nem voltam sehol. Családi buliba voltunk, 2x és ott ittunk. Az meg had legyen már az én dolgom, hogy egy nyáron 2x elvagyok a haverommal, úgy, hogy anyámék kb 100m re vannak tőlünk. Nem járok sehova bulizni. A fát arra mondtam, hogy nekik a nyáriszünetbe nem volt egy szabad napjuk, hogy kivegyük. Iskolaidőbe én meg nem fogok nekik azzal kinlódni. Az meg a másik, hogy nem lehetne ám kivágni a föld alatt 30-40 centire, mert ki kell szedni a gyökerét. Annyi lenne, hogy körbeássuk, és láncfűrésszel levágjuk, majd betemetjük a lyukat. De ez túl egyszerű.

Nyári munkára meg nem megyek. Van annyi pénzem, hogy nem kell. És míg jönnek a válaszok, hogy elkényeztetett meg akármi, csak úgy mondom, hogy semmire nem költök. Nem szórom a pénzt, és ha veszek is valamit, megnézem hol a legolcsóbb.

A pofáznak meg hasonlókat nem kellett volna írni, tudom, de higyjétek el, hogy nagyon szeretem őket, csak már kicsit kezdem unni, hogy az életem minden pillanatába szeretnének belekötni. És nem csak az az eset, ez csak feltette az i-re a pontot.

Egy forint zsebpénzt nem kapok. Csak nem költöm el pl a húsvéti pénzt, a ballagási pénzt, meg ami gyűlik sem. Itthon meg vannak állataim, amikből jön egy kis pénz. Nem sok, de egy évi 30.000Ft. Az meg hogy elkényeztetett vagyok, az nem igaz. Nem láttál te még elkényeztetett gyereket.

Mert ha nyáron a 70 napból nekik 70 nem volt jó, akkor ez van. kb 5 nap nem voltunk itthon. De az meg a másik, hogy nagyapám ha valamit kitalál, annak úgy kell lennie. 20 éves cseresznyefa, és annyi lenne, hogy a föld alatt elvágjuk, de neki nem felel meg. Meg vannak ilyen és hasonló dolgok, ami miatt nem nagyon járok. Pl elmegyek velük, mert hívnak, hogy menjek hozzájuk, meg minden, útközbe meg eszükbe jut, hogy ők még bemennek az orvoshoz. De ezt nekem nem mondanák. És fél óra múlva megkérdezik, hogy hazavigyenek-e. Odaérünk hozzájuk 7-re, én meg fél9 kor megyek haza. Ezekkel tudnak megőríteni. Meg a folyamatos panaszukkal, hogy nincs pénz, de azt nem mondják, hogy azért nincs, mert odaadták a keresztlányuknak, akik csak addig jártak, amíg érdekük volt. Persze ezt ők nem mondják, csak amolyan ismert titok. Menjek velük ide-oda, és útközbe még eszükbe jut ez,az. Amikor meg menni akarok velük rokonhoz, akkor csak ritkán szólnak. Hetente 1-2x járnak, engem egész nyáron 2x vittek. És akkor is úgy, hogy meghallottam, és szóltam hogy megyek dédnagymamámhoz, aki öregotthonba van.

A másik hogy nem akadnék ki, ha normális hangnemben és stílusba közölték volna amit akarnak. Eddig így meg is tudtunk mindent beszélni, de azt nem tűröm, ha így beszélnek rólam. Én vagyok aki a legtöbbet jár/t oda. Úgyhogy nem nekem lesz rossz, ha nem járok, mert azt a heti 4-5-6 órát el tudom tölteni bármivel. Ha nekik ez jobb, nekem megfelel. Majd mi is elmegyünk havonta egyszer, meg háromnaponta beszélünk telefonon.

Meg amikor dédi valamin megsértődött, és olyat mondott, amin ők besértődtek, akkor tudták mondani, hogy majd elmennek ők is havi 1x meg így meg úgy meg amúgy. Nagyapám jobban, amikor nagyanyám anyja a dédi. Pedig semmi olyat nem mondott. Nagyanyám meg azon megsértődött, hogy a testvére azt mondta, (mert összeveszett egy másik testvérével) hogy ha őt hallgatja neki van igaza, ha a testvérét neki. Nem én fogom felhívni őket, hogy elmehetek-e hanem ők, hogy mikor megyek már.