Miért mennek szét a kapcsolatok, ha gyerek születik? Van aki így járt, hogy pici babával egyedül maradt?

Sok hiedelemmel ellentétben a gyermek nem tartja össze a családot. Sőt, ha vannak problémák akkor csak fölerősödnek, hiszen a kicsi mellett kevesebb idő juta másikra és önmagunkra is. A férfiak egy része mellőzöttnek érzi magát a kicsi mellett, mert megszokta, hogy körülötte forog a világ. A nő pedig várja a párját haza, hiszen akkor végre szusszanhat (már ha segít a párja). Elfáradt és szexre egyátalán nincs kiéhezve az asszony, amit a férj nem ért. Esetleg a nő kicsit depis is lesz a bezártságtól és figyelmet törődést vár a férfitól. A férfi pedig a nőtől várja ugyanazt a törődést mint addig. Erős és biztos kapcsolat kell a gyermek vállaláshoz, hiszen akkor valamennyire a pár peremre szorul, s a család kerül előtérbe. Nekem a testvérem maradt egyedül a pici babával (hat hónapossal) és a nagyobb lányával. Szomorú, de megjósolható volt náluk, csak nem akarta elhinni. Szomorú, nem lenne szabad ennyire könnyen feladni a kapcsolatot.

Igen, a barátnőméknél is akkor erősödtek fel a gondok mikor megszületett a gyerek. Ott én úgy érzem az apa nem igazán várta a gyereket és valahogy nehezen adta fel régi kényelmes életét.

Sok nő abban téved, hogy kapcsolatát megerősíti a kisbaba érkezése. A valóság azonban az, hogy csak egy stabil kapcsolat képes elviselni és örömmel várni a gyermek érkezését. És a nő mindig MAGÁNAK és sohasem a férfinek szüli a gyermeket. Ezért felesleges az olyanfajta kifakadás, hogy "pedig szültem neked két /három, négy, stb./ gyereket.". Így aztán a férfiak egy része lerázza magáról az apaságot, mint kutya az esővizet.

mondhatom azt is, hogy én még a meg sem született babával maradtam egyedül. (Ma már négy hónapos)A férjem még a terhességem alatt beszerzett magának egy barátnőt, és ettől kezdve a család lekerült valahová a polc aljára. Próbáltam én mindent, hogy együtt maradjon a család, de már belefáradtam. Semmi sem érdekli, beleértve a kisbabát is. Elég megalkuvó vagyok egyébként ezen a területen, nagyon szerettem volna, ha rendeződött volna az életünk, de ez már nekem is sok. Pedig nem hanyagoltam el, nem volt szex megvonás sem, nem voltam elhanyagolt kismama, stb. De az, hogy magasról lesz*rja a családját, az már nekem is sok. Hát a mi kapcsolatunk ezért ment tönkre.

Oszinten sajnallak es sajnalom azokat a kismamakat akiket elhagynak!Minden problema megoldasat a gyokerenel kell kezdeni,mi volt az ami a baba szuletese elott jo volt es mi az ami utanna nem volt jo!Az apa szerette volna a gyereket?Talan felt felvallalni az apasagot!Az embereknel is ahogyan a tobbi emlosoknel,elofordul hogy a him nem segit a szuletendo kolyok neveleseben.Sajnos!En azt ajanlom neked hogy most a baba legyen fontosabb az eletedbe,es hogy megtalald azt az embert aki mindkettotoket nagyon fog szeretni es nem fog mas karjaiba szaladni:)A kerdesre valaszolva a lanytestverem jart igy ,a kislany most 7dik eves lesz de mi, a testverek es a szulok is melleje alltunk es atveszelte a nehezebb napokat!