Tudom h nekem nem kéne foglalkozni vele, de mégis teljesen bele vagyok betegedve, mert teljesen tehetetlen vagyok. Hogyan tudnám kizárni ezt az egészet az életemből?

Szóval van egy unokatestvérem akinek van 2 lánya az egyik 5 éves, a másik 7. Az unokatestvéremnek a szülei elváltak és egyik se foglakozik a lányával. Mert sztük ők megadták a lányuknak a kezdő lökést az élethez /vettek neki házat, lediplomáztatták/ de a lány elpazarolta a házát, és így őket nem érdekli a dolog mivel nekik is épp annyi van h éhen ne haljanak. Illetve mindketten 70 év felett vannak. Az unokatesóm férjének pedig a szülei már nem élnek. Illetve a férfi rákos beteg is. Nincs se házuk, se munkájuk, és gyakorlatilag semmijük. 1 év alatt már 5 házba költöztek, de mindegyikből kirakták őket, mert nem fizettek se rezsit, se lakbért, mert nincs miből. Most felszólították őket h ha nem rendeződik az anyagi helyzetük x időn belül elveszik tőlük a gyerekeket.

Nincs senki aki befogadja őket /a gyerekeket/, én pedig teljesen tehetetlen vagyok. Áprilisig még itt laktak a szomszéd faluba, én pedig állandóan jártam hozzájuk /2-3naponta/ mindig vittem nekik ezt-azt /csokit, kaját, a zsebpénzem is mindig rájuk költöttem/ mert még ruhájuk se igen volt télire. Most viszont 100 km-re laknak jelenleg tőlünk és már 1 hónapja nem is láttam őket, csak telefonon beszélünk néha. Iszonyúan szeretem, és sajnálom a gyerekeket, mert ők nem tehetnek erről, nem tehetnek róla h megszülettek és arról se h az anyjuk elpazarolt mindent amijük volt, és nem is nagyon fogják fel h mi történik körülöttük. Az én szüleimet se érdekli a dolog, mert nekünk is épp annyi van h hónapról-hónapra meg tudjunk élni.

Én 17 éves vagyok 2 évem van még a gimiből. Hogyan tudnám kizárni ezt az egészet az életemből, mert más megoldást nem látok erre és nem tudok csinálni semmit. Egyszerűen csak nagyon sajnálom őket és én már teljesen belebetegszem ebbe. Milyen lenne nekik egy nevelőintézetbe vagy nevelőszülőknél főleg egymás nélkül?