Miért képzeli magát felsőbbrendűnek az anyósom?

Férjemmel házasok vagyunk,van egy pici gyerekünk.

Nem túl jó a viszony anya és fia között,sok a konfliktus,így nem sokat jár hozzánk az anyós.Ezzel tisztában is van,azonban nagyon nehezen viseli,hogy én vagyok,itt lakom és ő nem járhat-kelhet kedvére nálunk,amikor csak akar.Múltkor jöttünk haza a dolgunkról,elképedve láttuk,hogy az anyós rángatja a kaput,ugyanis keresett engem telefonon,csak le volt halkítva ő meg nem hitte el,hogy nem tartózkodunk otthon.Mikor szültem kértem a férjem,hogy nyugalomba töltsem le a gyermekágyi időszakot.Így is lett,ezért paranoiásnak nevezte a fiát,hogy rejtegetjük előle a picit.Szóval szinte alig jár hozzánk,most azonban nemrégen volt a névnapja,úgy gondolta,hogy azon a napon átjön este,mikor már készülődünk a lefekvéshez,hogy ő kegyelmét felköszöntsük,holott az életben nem tartottuk egymás felköszöntését.Tavaly mindenkivel megbeszélte a férjem,hogy fejezzük be az ajándékozásokat,csak a gyerekeket ünnepeljük meg.

Én meg megkértem a férjem,hogy ne jöjjön este már át hozzánk,majd hétvégén.Rámrakta a telefont,majd mikor hazaért elhordott engem mindennek,meg hogy én fogom a rövidebbet húzni,hogy én milyen tiszteletlen vagyok stb...

Kérdem én,ha tíz évig ez volt a felállás,akkor most éntőlem mit várnak,hogy hunyászkodjak meg előtte és köszöntsem neve napján,mikor engem sosem szokott??

És mi van a megállapodással?Mit képzel ez magáról,hogyan lehet valaki ilyen önző,számító?

Szóval jól összeugrasztott minket az anyós!

Ti mit tennétek?Leugatnátok,vagy a szemébe röhögnél?