A nők miért nem vállalják a kapcsolatot egy férfival, ha az egyedül álló apa?

Szerintem egyértelmű.

Minden kapcsolatban szereti azt érezni az ember, hogy ő a legfontosabb, ő az első. Ha van már ex és gyerek, akkor az az ember már valaki mással megélte a terhességet, a gyerekvállalást, ráadásul a gyerek örök kapocs két ember közt. Szerintem sokan úgy gondolják, hogy ezzel nem lehet versengeni.

Szia!

Én megmondom őszintén zavarna (persze csak feltételes módban, mivel nekem van párom, nem keresek társat).

Nem akarom más gyerekét nevelni. Önzőség ide vagy oda, nekem erre a legkevesebb szükségem sincs. Mindenki feleljen a saját döntéseiért, a saját hibáiért, ami jelen esetben egy házasság felbomlása, nem akarok én is belekeveredni valami olyasmibe, amit egyáltalán nem én teremtettem.

Szóval félreértés ne essék, én őszintén tisztelem, főleg örülök, hogy végre nem mindig anyuka kapja a gyereket, ez zene füleimnek, nagyon ellenzem nő létemre az anyapártiságot, de ha nem vele élne a gyerek, akkor sem kellene, mert kizárólag gyermektelennel vagyok hajlandó párkapcsolatot létesíteni.

Ha normális a férfi, a körülmények engem nem zavarna:)

26/L

Az én álláspontom szerint azért nem kellene ilyen férfi, mert annak soha nem én leszek a családja. Mindig a kisfiú, és annak az anyja lesz az elsődleges családja. Ha elvesz feleségül és szülök is neki gyereket, akkor is csak a második szerep jut.

Az más kérdés, ha mondjuk a gyerek anyja meghalt. Úgy simán el tudnám képzelni, bár nagyon nem érzem magam késznek egy gyerekre.

Amúgy édesanyám így került össze édesapámmal. Apu nevelte a féltestvéremet, s anyu összejött vele. Normális a kapcsolatunk a féltesómmal, de anyu is azt mondta, hogy még egyszer nem kezdené újra, nem menne bele ilyesmibe, mert akkoriban nagyon megbélyegezte ez a kapcsolatukat apuval. Mindennek ellenére ma már 35 éve együtt vannak. :)

Én nem létesítenék elvált, gyermekes apukával kapcsolatot. A fentebb elmondottak miatt. A férfi már átélte a csodát, apa lett, és ha én szülnék, akkor már "nem lenne olyan nagy szám". Szóval én a férjemmel úgy akarom átélni a kisbaba születését hogy egyikőnknek sem volt ilyen tapasztalata. Egy fajta "tiszta lapos" férfit szeretnék, olyat, akinek nem volt felesége, se gyereke.

Másrészről. Nem hiszem hogy tudnám szeretni az ő gyerekét. Ezt nem gonoszságból mondom, de nem az én fiam lenne, nem tudnám úgy szeretni mint a sajátomat, bármennyire is szeretném. Teherként élném meg az előző házasságból maradt gyermeket.

Egy 40, 50 éves férfi esetében akinek már kirepültek a gyerekei az más. Úgy elfogadható, mert a kapcsolat által nem kapok egy egész pereputtyot a nyakamba.

Vannak nők akik elfogadnak így is egy férfit.

Nekem nagyon villogna a vészjelzőm hogy "Vajon miért váltak el ilyen korán? Mi nem sikerült a házasságában? Mi volt a baj?"

Mert egy gyermektelen nő teljesen logikusan saját gyerek(ek)et akar. Az emberek biológia programja és racionalitása is azt diktálja, hogy génállományát továbbvivő, saját vérükből származó utódra törekedjenek.

Viszont rengeteg hasonló cipőben járó, csinos kisgyerekes nő is akar még új életet kezdeni, aki már egy kapcsolatban megégette magát, az nem biztos, hogy még egyszer gyereket akar vállalni. Tudja hogy 30-as elváltak közt találhat hozzá illő legjobb minőségű férfipéldányt, aki pedig a gyerekét is maga neveli, akkor az átlagnál jellemesebb.

36F