Mit tennétek ha a szomszéd, vagy valaki feljelentene titeket, mert ver a férjetek?

Hát képzeljétek el, hogy később felhívtam a párom, hogy akkor kik is jártak nálunk? Erre, hogy majd elmondja, ha hazamegyek. Aztán meg hogy összepakolta a cuccom, összeszedte mindenem és hogy kért pénzt egyik ismerőstől és mehetek ahova akarok, mivel őt úgymond leégettem.

Hát azt sem tudtam mit mondjak erre, hiszen én dolgozok, én fizetem a házat.

Aztán már rosszul voltam, de haza nem mehetek.

Erre állandóan elkezdett hívogatni, de kinyomtam mert voltak nálam.

Aztán felhívtam mikor tudtam beszélni már, elmondtam hogy azért nyomtam ki mert voltak nálam.

Erre kérdezi tőlem, hogy miért hívtam. Én mondtam, hogy ő hívott. Erre szinte mosolyogva, mondja hogy szeret. Meg egy fél perc múlva, hogy jól megsz.v.tott. Meg a szöveg, hogy majd így megtanulom, hogy ne kiabáljak. Meg hogy érezzem, hogy milyen érzés, és hogy tényleg kijönnek majd egyszer igaziból és akkor mit csinálok.

Hát nagyon ledöbbentem, és nagyot csalódtam benne. Ilyennel hogyan lehet játszani ezzel. Értem mit akart nekem "tanítani", de a baj, hogy sajnos sokmindenben ő az aki nem változtat, és nem lehet vele semmit megbeszélni. Mégis ő mondja, hogy én milyen emberré tettem. De még ő engem. Én aki mindig a legtürelmesebb voltam a gyerekekkel, imádtak és imádnak most is még az ismerős gyerekei is, mivé lettem. Egy kiabálós hü.ye id.gbeteg p.csává. Tudom én ezt, de mikor felidegesít nem mindig tudok uralkodni magamon.

Meg ez, hogy lassan már egy éve lesz, hogy nem dolgozik, és önéletrajzot sem ad be sehova, én küldözgettem neki amikor volt rá időm. Álomvilágban él, néha úgy érzem.

Sokszor úgy érzem, hogy jobb lenne elválni, de nincs hova mennem. Nincsenek szüleim, a nagyszüleim akik felneveltek, oda már nem mehetek, a ház is tán át lett íratva a nagynénémre, illetve eltartásit kötöttek. Eddig is tudtam, hogy egyedül vagyok a világban, de most aztán tényleg érzem. Barátnőm se nagyon van, mert sajnos sokan átvágtak már és nem bízom senkiben, illetve ha még igen is, akkor is vannak dolgok amiket nem merek elmondani, mert visszaélnek vele. Tehát próbálkozom, hogy legalább egy barátnőt szerezzek, egy olyan teljeset, mert akkor ha megbeszélném valakivel a dolgaimat, könnyebb lenne, de sajnos nem sikerül. Pedig tényleg megteszek sok mindent.

De amúgy egyébként egyik úgymond barátnő azt mondta a páromról hogy nem normális. Nem azért hogy durva, vagy valami, hanem, hogy tényleg viselkedészavaros. Ő már régen mondta, hogy ő nem bírna vele élni, és ezt tartja is.

Szóval a lényeg, hogy én tényleg megpróbálok változni, megnyugodni, még Magne B6-ot is szedek egy ideje. De az is biztos, hogy nem bocsátom meg soha neki ezt. Ha egy lehetőségem lesz az életben elhagyom, mert mindig ő mondja hogy én őt milyenné tettem, pedig ő az aki engem semmibe vesz, és ő az aki önző, és ő tett engem ilyenné. Azzal, ahogy viselkedik, ahogy kilátástalanná tette az életünket mind lelkileg, mind anyagilag.

Nem így terveztem az életemet és pláne nem a kisgyerekes éveimet, de nagyon nehéz.

Köszönöm mindenki válaszát és igyekszem jobb ember lenni, a gyerekemért pláne.

Még várok válaszokat bármeddig.