Miért várják el azt, hogy mert rokoni kapcsolat van köztünk, ezért köteles vagyok szeretni és mindent elnézni neki?

Igen, én is ebben a cipőben járok, én vagyok az idősebb, akit szigorral neveltek, aztán jött a kicsi, akit lazán. Mivel rám figyeltek, a suliban is kellett teljesíteni, szóval igyekeztem, így lett aztán valamim, házam, vállalkozásom és folyamatosan dolgozom azon, hogy jobb legyen.

A kicsi tesó mindig mindent megkapott, amiért én megdolgoztam. Nekem nem vették meg... Majd 12 évesen súlyos dohányzás és alkoholproblémái lettek (én akkor már 25 voltam, ő késői gyerek volt) Szóltam otthon, hogy sok ismerősöm figyelmeztetett, ennek nem lesz jó vége, nézzenek a tesó után. Ők meg engem kezdtek támadni, hogy az ő kincsük nem ilyen... Akkor már én nem számítottam annyira, mivel az otthoni vállalkozás helyett sajátot indítottam, mert nem akartam ingyen dolgozni nekik, ezért mostohagyerek lettem.

Most 18 éves, annyit tudok róla, hogy a rendőrség és az elvonósok is jól ismerik, de ezt a család szépen szőnyeg alá söpri. Nem bírnak vele, de erről én már lemondtam. Akkor, mikor tettem volna valamit, el lettem zavarva, most már a saját családom az, akikre odafigyelek, a saját gyerekeim. A szüleim néha felhívnak azzal, hogy vegyem fel a testvérem dolgozni, én csak egy erkölcsi bizonyítványt kértem, erre lecsapták, pedig minden munkástól kérem, a munka jellege megkívánja. Hát, ennyit a családról.

Igen, a bátyám is ilyesmi. Lenéz mindenkit, azt hiszi ő az Isten. A szüleivel úgy beszél, mint akiket a s***éből rántott elő, velünk a húgaival is. Elvárja, hogy ki legyen szolgálva. Most végre dolgozik valahol, hazajár hetente, mert nem bírja kimosni a cuccait albérletben, egy teljesen magatehetetlen, öntelt p*cs.

A szüleink mégis őt istenítik, mint legidősebbet és férfigyereket. Egyetlen nagyszülőnk, a mama is.

Ő is állandóan pénzt kunyerál, elvárja, hogy olyan kiadásaiba szálljanak be a szüleink, amit az ő dolga lenne fizetni. A húgom laptopját egyszerűen lenyúlta, mondván kell neki az albiba, közben van asztali gépe is. a szüleink még a húgomat üvöltötték le, milyen mocskos irigy, hogy nem akarja odaadni.

Ha panaszkodunk, minket mond el minden féregnek apánk, mert hogy állhatunk így a testvérünkhöz? Közben én is számtalanszor segítettem neki, soha meg nem köszönte, természetesnek vette még le is alázott. Nekem ő még egyszer sem segített, mégis én vagyok a szemét, mert megvan róla a véleményem...

23N