Miért esik nehezükre a mai fiataloknak akár telefonon, akár személyesen a beteg ismerőseik felől érdeklődni?

Több ok is lehetséges.

1. Nem kötődnek ahhoz a rokonhoz. Tulajdonképpen nem érdekli őket, mi van vele. A közeli rokonok a szeretteink legtöbbünknek, a többiekkel csak illemből tartjuk a kapcsolatot, meg hogy mégis tudjunk egymásról, de komolyabb támogatásra, segítségre, együttérzésre nem számíthatnak ránk. Ahhoz azért nem olyan szoros a kapcsolat.

2. Nem szeretnének szembesülni a halál, betegség tényével. Taszító dolog ez számukra, ezért redukálják a kapcsolattartást, és mint az 1. pontban, nem is érdekli őket annyira az a rokon.

3. Egyszerűen csak nem gondolnak bele, hogy a másiknak mennyire jól eshet, fontos lehet, hogy gondolnak rá, együttéreznek vele. Fiatalon egész más az ember. Én is fiatalon sokmindenre nem is gondoltam, nem voltam annyira empatikus, mint most. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül.

Nem tudom, amikor egyszer kórházban voltam, egész nap csipogott a telefonom, sms-ek jöttek, sokan be is ugrottak egy-egy órára, vagy felhívtak, hogy bejöhetnek-e.

Gondolom egy haldoklótól "tartanak", nem tudják hogyan viselkedjenek a közelében. Sajnálják, viccelődjenek. Mivel fogalmuk sins a helyes magatartásról, inkább kikerülik a kényelmetlen helyzetet.

Vagy egyszerűen nem akarják ilyen állapotban látni.

Szia!

Nem feltétlenül azért van ez, mert nem érdekli őket, hanem félnek a rossz hírektől, nem akarják szenvedni látni, hallani a szerettüket.

Egy cukorbetegség más, az manapság nagyon jól kezelhető, de egy súlyos megbetegedés, ami halállal végződhet sok embert megrémít.

Ettől függetlenül lehet érdektelenség is, de nem ismerem őket, nem tudok rá mást mondani.

A másik az, hogy van, aki nem szereti, ha ilyen helyzetben látják. Én is ilyen vagyok, pedig ha valaki, hát én tudom, hogy nincs mit szégyellni, de mégsem akarom, hogy ilyen helyzetben meglássanak.

Sok konkrétumot nem írtál.

Az is lehetséges, hogy mivel távolabbi/formálisabb a viszony, úgy érzik, egy ilyen helyzetben nem illik zavarni a családot, meg nem is tudnának mit mondani, közhelyeket meg sokan nem szeretnek pufogtatni (érthetően).

Ezernyi oka lehet ennek, nem feltétlen azért nem telefonálnak, mert érzéketlenek.

Ha nem kötődnek hozzá akkor honnan tudnák hogy kórházban van? Ha esetleg olyan ismerősről van szó akivel maximum köszönő viszonyban vannak és azon kívül más nincs az sem tudhatja ezt.

Én idén júniusban voltam kórházba majdnem két hetet mert műtöttek engem, és visszamaradt valami amit szintén kezelni kellett de az nem volt vészes szerencsére. A rokonaim akikkel azért tartjuk a kapcsolatot sorba jöttek be hozzám főleg az unokatesóim. Aztán a barátaim szinte minden nap meglátogattak amikor ráértek volt hogy egy egész délutánom azzal ment el hogy mindig volt bent valaki ami nagyon jó érzés volt:) A családomból a húgom volt hogy egyedül bejött hozzám délelőttönként amikor nyámék nem értek rá, és hozott nekem mindenfélét csak sajnos a felét vissza is kellett küldenem mert az orvosok úgysem engedték volna a fogyasztását, de a gesztus volt a lényeg, meg persze az ő barátnői akikkel viszonylag jóba voltam meglátogattak. A barátnőmre úgy kellett rászólni hogy menjen haza főleg amikor már a műtétre készültem meg amikor már az alvásra kellett készülni, volt hogy az ő barátnője is bejött hozzám csak úgy egyedül, a nagyapám odajárt 2 naponta valami vizsgálatra csak ő egy másik osztályra utána ő is mindig odajött hozzám vagy előtte vagy utána. Azok a barátaim akik messzebb laknak ők telefonáltak vagy facebookon írtak nekem, volt olyan akivel webkameráztunk, mert volt nálam laptop. Az tény hogy voltak olyan rokonok is akik nem tudtak rólam semmit mert a mi családunkban alapból ritka az ha valaki kórházba kerül, jóformán ha az idősebbeket a 60 év felettieket nem tekintjük bele akkor szinte senki nem volt kórházban keresztapám kivételével, meg rajtam kívül.

Ha esetleg nem tudnának róla akkor hogy érjék el őt? Azért ezt is bele kell kalkulálni főleg ha nem tartják úgy a kapcsolatot. Mert azért én sem terjesztettem hogy kórházban vagyok, mert nem akartam hogy tömegesen árasszanak el, aki fontos volt nekem az úgy is megtudta és jött be hozzám.

Az tényleg furcsa, hogy a keresztapa (nagybácsi) nem érdeklődik. De a fentiekben érdemes keresni az okot, amiket írtunk.

Viszont az unokatesó felesége, háát.. távolról sem családtag, max. egy (sokszor még nem is jó) ismerős.