Titeket kedvel az anyósotok?

Mintha magamat olvasnám. Idő közben derült ki, hogy nem egyezik a véleményünk egy csomó dologban. És persze nem tetszik neki, ha megmondom a véleményem valamiről. De persze én fogadjam el az övét. NO COMMENT! Nem kell vele beszélgetni. :)

Szerintem egy anyós-meny kapcsolatban nem az a lényeg, hogy ti, személy szerint szeressétek egymást, hogy barátnők legyetek. A remek, ha így alakul (néha megtörténik), de nem KELL, hogy így legyen. Ami titeket összeköt, az az, hogy a férjedet és a gyerekedet mindketten szeretitek. Erre összpontosíts. A kapcsolatotok lényege, hogy segítsétek ( vagy legalább ne akadályozzátok egymást abban, hogy kapcsolatotok jó legyen a titeket összekötő személyekkel (férj, gyerek). Légy, finom, de határozott vitás kérdésekben és ne adj rá lehetőséget, hogy belefolyjon a családi életbe. Jöjjön, mint nagymama, szeresse, babusgassa a unokáját, fiát egész nyugodtan, de afelől ne hagyj kétséget, hogy ebben az új családban a tiéd a döntés joga, ő legfeljebb tanácsot, segítséget adhat, ha erre megkérik. A férjeddel is tisztázd ezt le (kedvesen, finoman, ne támadóan és sértve), tedd nyilvánvalóvá, hogy nincs kifogásod az anyósod ellen, de azt hangsúlyozd ki, milyen keretek között. Fontos, hogy a férjeddel egyetértés legyen ebben a témában és minden ezzel kapcsolatos feszültséget meg tudjatok beszélni, különben az anyós könnyen kijátszhatja őt ellened, akár az unokáját is felhasználva. Gondolj arra, hogy neki is meg kell szokni ezt az új felállást és bizony nem könnyű megbirkóznia a gondolattal, hogy már nem ő az "első nő". Bízz rá apróbb feladatokat, néha kérd ki a tanácsát, hogy érezze, nincs lesöpörve az asztalról és hogy szükség van rá. Ha az anyós egészséges személyiség, akkor szép lassan beállhat a kapcsolatotok egy normális mederbe. SOK SIKERT!!! :)

Anyósom gyűlöl. Persze nem mondja a szemembe, csak a hátam mögött,ami persze mindig eljut hozzám,mert a férjem az,aki elmondja,meg sógorom. A szemembe így szeretlek,úgy szeretlek, a hátam mögött meg egy szemét vagyok,mert elköltöztünk a fiával otthonról,s biztos csak miattam. Persze,miattam, a gyerek miatt meg a fia miatt is,elvileg most már a mi családunk az első... Most már úgy vagyok vele, elviselem ha átjön,alapvető dolgokról beszélgetek vele, mindenben igazat adok neki,mert elvárja, aztán elmegy,és pont. Már nem idegeskedem rajta... és igen, eleinte míg csak jártunk a férjemmel nagyon szeretett, a gyerek és házasság után megutált...