Mit tegyek azért, hogy ne más álmait éljem, hanem a sajátomat?

A főiskola miatti utazgatás elvesz az életemből 5 órát naponta, sokszor csak zenét tudok hallgatni ez idő alatt.

Én anno csak annak reményében mentem főiskolára, hogy majd Budapesten több barátom lesz, normálisabbak az emberek, stb. Gitározok és eléggé unalmas ezt egyedül csinálni, errefelé csak szkinhed zenekarba hívtak meg (aztán meg csodálkoztak, hogy a rasszista szövegeik miatt visszautasítottam őket). Ez mind majdnem meg is valósult, de csak az első évben tudtam fent maradni, később nem volt már nyári munkám, hogy megengedjek magamnak egy albérletet.

Most meg apámhoz kellet költöznöm anyám hitelei miatt (nem tudni, mikor fognak járkálni a behajtók). Mostmár alig maradt időm gitározásra, mert kisöcsi miatt nyolc után nem lehet, bezzeg a tévét olyan hangosan bömböltetni, hogy éjszaka ne aludjak azt lehet. Ezen kívül folyamatosan kell hallgatnom apám és mostohaanyám rasszista szövegelését. Alig tudok mit csinálni ezen a településen, szinte a négy fal között ülök állandóan és már kezdek beleőrűlni. Nagy nehezen találtam egy távmunkát (programozónak tanulok), de a főnököm ritkán jelentkezik. Szinte bármit megtennék, hogy elkerüljek innen, illegális munkát is elvállalnék. Gondolkoztam a prostitúción is, csak elhíztam a gyógyszerem miatt, mert nem adtak normális leírást az epilepsziámról a szüleim, mindenképpen a számítógépet kellet okolni (éhes voltam előtte). Apám persze nem akarja hogy külön éljek, mert luxusnak tartja és számára a luxus az rossz. Ő azt is szeretné, hogyha elvégzem a sulit, akkor olyan munkát végezzek, amihez nem is kellene a fősuli. (kommunista, kis zeitgeist beütéssel)

21/F

(ui: rasszista kommentekkel kíméljetek!)