Az olyan családtagok, akik nagyon hasonlítanak egymásra, tudják magukról? Látják magukon, hogy ők hasonlítanak, vagy csak mindenki más látja rajtuk kívül?

Nem feltétlen, mert napi szinten látjátok egymást.

Nekem apai nagymamámra mondták, hogy kiköpött ő vagyok. Na akkor voltam 15, ő meg 70, hát nem láttam sok hasonlóságot.

Aztán egyszer találtam magamról egy igazolványképet, csak fura volt, hogy fekete-fehér és koszos. Kiderült, hogy apám hagyta szanaszét és a nagymamám fiatalkori képe. Akkor döbbentem le. (Még az is stimmelt, hogy neki is göndör haja volt, mint nekem)

De a férjem lányán a testalkatbeli hasonlóság látszik nagyon. A férjemnek férfi létére széles csípője van, a lányának még inkább. A válluknak/hátuknak nagyon jellegzetes íve van, azt se tagadhatnák le. Az arca a lánynak már inkább egy középutas mix az anyja és a férjem között.

Mi a húgommal pont ilyenek vagyunk.

3 évvel fiatalabb, és sokszor összekevernek minket. A vicc az, hogy míg ő sportos testalkatú, hosszú, barna hajú, addig én rövid, szőke hajú, vagy tíz kilóval több vagyok.

Pl. a tesóm mutatott rólam képet az osztálytársainak (sminkes, az volt a lényeg, nem mondta, hogy én vagyok a képen), és mondták neki, hogy jé, mikor volt szőke, de jól állt neki.

Mindenki azonnal levágja, hogy tesók vagyunk, de sokan megkérdezik, hogy csak tesók vagyunk, vagy ikrek.

Anyu pedig a telefonban nem ismeri fel a hangunkat, pár mondat után képes csak megállapítani, kivel beszél.

Na, mi ebből semmit nem veszünk észre. A fejünk nem hasonlít, nekem az orrom fura, neki a szája, nekem a szemem szép, neki az orra, neki normális hangja van, én a sajátomat vinnyogásnak hallom...

Szerintem ebben az is benne van, hogy te nem látod magad kívülről. Biztos egyforma gesztusnyelvet használtok, kézmozdulatokat, fintort, vigyort, egyformán hangsúlyoztok, nevettek, amit ugye te csak a másikon látsz, magadon nem.

Nem feltétlenül látják, hiszen nem apró részletességgel marad meg egy-egy arc az emlékezetedben, hanem amolyam fantomkép szerűen. A jellegzetes, feltűnő vonások, mint pl. kiálló pofacsont, magas homlok, mandulaszemek, kocka áll, pisze orr.

Nekem van pl. egy ismerősöm, férfiemberek között egyáltalán nem mondható szépnek, és akkor még finom voltam. A kislány unkokáját a szülők szépségversenyekre hordják, fotóztatnák agyba-főbe, mert szerintük gyönyörű a kislány. Mi meg látjuk a kislányon, hogy szegényke tiszta nagyapja, ami kicsi korban lehet akár még aranyos is, de semmiképp nem mondható szépnek. Szóval ebből csak azt akartam kihozni, hogy ők nem látják, amit én, hiszen nekik minden nap beleég az emlékezetükbe a két arc, az eltérő vonásokat is látják, a hasonlóságok pedig nem tűnnek fel, mert az egyik arc teljesen más, mint a másik - nekik.

engem a dédmamámhoz hasonlítanak természetben, hogy állítólag tiszta olyan vagyok.

nem tudom, mert még a születésem előtt meghalt.

külsőre meg a másik mamámhoz.

őróla láttam képet és tényleg majdnem ugyanúgy nézek ki mint akkor ő.

Néha a mozdulatok, az arckifejezések is hasonlítanak, amit az illető nem lát.

Ismertem egy lányt, meg az anyját, annyira nem hasonlított rá, fényképen például külön vadászni kellett volna az egyező vonásaikat, mégis, néhány arckifejezése annyira az övé volt, hogy letagadni nem tudta volna.

Meg talán jobban meglátod a hasonlóságot közted meg apukád között, ha olyan fényképeket keresel, amin közel egykorúak vagytok.

A bátyám kislány (10) hasonlít rám (32N).

A szemünk alakja, színe, a szemöldökünk íve.