Milyen családi környezetben élnek a cukimuki kinézetű plázalánykák? Hogy nézhet ki egy napjuk? Hogy viselheti el a családjuk a sok vásárlást, meg szépészkedést amit csinálnak?

szerintem qrva unalmas lehet de még csak a közelükben is lenni.

Nincs olyan, akinek ne lenne gondja, ha még nincs is nekik komolyabb problémájuk egyelőre, majd lesz, az élet ilyen.

Lakótársam ilyen,órákig festi magát ezért képes hajnalban felkelni,aztán plázában tölti a szabadideje nagy részét,ilyen igazi hisztérika,nehéz vele

Dehogy nincs gondjuk! Letörik a műköröm, kifogy a tutcsi sampon, tele vannak gondokkal, amiről nekünk fogalmunk sincs. :(((

Az ilyenek általában anyuciapuci által szerzett protekciós állásokban üldögélnek az irodában 8-4ig (vagy részmunkaidőben), közben is festik magukat, aztán munkaidő végeztével irány a pláza, hátha felszednek egy pénzes pasit akit nem zavar hogy milyen a személyiségük, csak legyenek fiatalok és relatíve vékonyak, és akkor már az irodai munka se kell hogy zavarja a napi rutinjukat :D

Én pl a párommal élek amíg ő dolgozik én letudom a szépitkezést meg a plázázást ő nem szeret vásárolgatni viszont a fizetése az enyém. Ő meg a hálapánzből él. Boldogok vagyunk nem idegesítem sőt büszke rám hogy szép és mindig nett .

A család(a szülők)lesz@rják őket.Nem törődik velük senki.Kapnak pénzt költeni.A kedves rokonok ezzel tudják le a tőrődést,a szeretetet.Magányosak,elhanyagoltak(érzelmileg)Vannak gondjaik csak nem mind veszi észre.A pénzköltéssel próbálják betölteni az űrt.

Nem mondom, hogy úgy nézek ki, mint egy plázacica, nem rózsaszín és rikító pink ruhákból áll a ruhatáram, nincs műkörmöm és hidrogénszőke póthajam. De sokat adok magamra. Sokat vásárolok, rengeteg ruhám és cipőm van. Hetente járok fodrászhoz (saját, természetes barna fenékig érő hajam van, amit nem egyszerű otthon mosni és beszárítani, főleg, hogy hullámos, majdnem göndör). A körmeimet magamnak ápolom. Kozmetikushoz gyantázásra járok 3 hetente. A stílusom inkább elegáns, szoknya, elegánsabb nadrág, blézer, magassarkú, vagy ha lapos, az is balerina, vagy más csinosabb fazon, nem UGG, nem térdig érő pink szőrös csizma és nem Converse. A szépség számomra mindig is fontos volt, de igazából ezt édesanyámtól láttam, ő is mindig odafigyelt, hogy ápolt és szép legyen, sosem öltözködött slamposan. Pénzben ez persze sokba kerül, abból finanszírozom, amit születésnapra, karácsonyra, stb. kapok, valamint 15 éves korom óta minden nyáron dolgozok és elég sokat félre tudok utána tenni, ebből sok mindent tudok fizetni utána. De olyan is van, hogy édesanyámmal együtt megyünk fodrászhoz, olyankor kifizeti a rám eső részt is. Amúgy nem úgy működik, hogy "Anyu, én most fodrászhoz akarok menni, adj 5 ezret". Most kezdtem a főiskolát, ezzel is sok gond jár, és persze ezelőtt is voltak gondjaim. Nem felhőtlen az életem, de az sem igaz, hogy a pénzzel és a vásárlással űzöm el a gondokat. A vásárlás egy teljesen külön dolog. Elhanyagolva sem vagyok, nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, és ha kapok is pénzt tőlük, nem kompenzálásként kapom, amiért nem figyelnek rám. Engem is sokan plázacicának hívnak a hátam mögött a kinézetem miatt, pedig nem ismernek. A viselkedésem nem olyan, mint amilyennek a plázacicákét gondolják. Nem vagyok hisztérika, nem kényeskedek, nem becézem a világ összes tárgyát, és nem mellesleg nem k*rválkodok, mint ahogy ezt sokan összekötik a jó kinézettel. 16 éves korom óta van barátom, nagyon jól megvagyunk. Nem milliárdos, nem a pénzéért vagyok vele, teljesen átlag körülmények között élő jó humorú, kedves, figyelmes, és nem mellesleg nagyon okos ember, akivel közös jövőt tervezünk. A párkapcsolatunkban is vannak persze gondok, de hol nincs...? Szóval nálam a családi környezet boldog, békés, a napom olyan mint mindenki másé, felkelek, készülődök, majd megyek a dolgomra (általában ez ugye mostanában a főiskolát és a külön tanárt jelenti). A családom nem szól bele abba, hogy mire költöm azt a pénzt, amit tőlük kapok, vagy pedig megdolgozok érte. Mindig megdícsérnek, hogy szép vagyok, és sokat dícsérik a ruháimat, ami nekem nagyon jól esik. Ennyi. Az élet pedig nem csupa rózsaszín, de szerintem minden embernek törekednie kéne arra, hogy minél inkább az legyen.

én is azt tapasztaltam,amit az utolsó írt,hetente más Louis Vuitton szatyor,drágábbnál drágább ruhák középsuliban,aztán meg kiderült,hogy az egész család egy másfél szobás lakásban él,ahol nem éppen rend uralkodik