Mit tegyek, ha az anyám azt vágta a fejemhez, hogy bárcsak meg se szült volna?

húúúúú... nem tudom milyen beszélgetés előzte meg ezt a mondatot..és hány éves vagy..még akkor sem mondanék ilyet a saját gyerekemnek, ha valami őrültséget is követett volna el ellenem...pedig van egy nagylányom és egy kicsike fiam,nem tudom nekem mit hoz még a jövő, úgyhogy nem mondhatok semmit..esetleg mond azt, hogy hát nem is te kérted, hogy megszüless, ő döntött úgy, hogy kellesz neki. Az ismerősöm erre a mondatra csak ennyit mondott: ne félj anyám, ha nem is tőlem, majd az unokáidtól visszakapod..ez helyretette az anyját, másként beszélgettek ezután. Remélem nálatok is csak valami őrült nyelvbotlás volt, és rendeződik minden:-)))

tudod sok gyereknek vágták ezt már a fejéhez,nem jó hallani,sőt egy nagy csalódást okoznak a lelkünkbe,mintha csak a kényszer miatt lennénk,nem pedig azért mert vártak minket,és minden vágyuk mi voltunk.Néhány szülő meggondolatlanul viselkedik,és nem érzik a kimondott szavak súlyát.

Nem szeretném minősíteni. Te meg próbáld magad túltenni rajta, ne rágódj, és próbáld meg nem hibáztatni. Ha ennyire tart, attól még az anyád, egy család vagytok, csak ne várj tőle sokat. Tudom, milyen ezt megkapni attól, akinek a legtöbbet kellene, hogy jelenttsed. Mikor, és hogy sikerült ezt mondania? Kevés a pénz? Vagy egyre durvább dolgokat vagdostatok egymás fejéhez?

Onkontroll! TAlan arra kell figyelned, hogy ne izgasd fel az anyukadat, alkalmazkodj, figyelj arra, amit ker toled pl.

Attól függ te mit, miket tettél, mondtál.

Nekem már mondta ezt anyám, ehhez is hozzá lehet szokni.

Ezt én is megkaptam az anyukámtól párszor, amikor felidegesítettük. Engem nem viselt meg. Tudom, hogy szeret és én is őt :)

Jajj utolsó :((