Van zsarnokoskodó személyiség a családotokban?

Igen, anyám.

Egy tipikus elvált nő, akinek nem sikerült az élete. Hatalma csak a gyerekei felett van, azt mindig is éreztette.

Kegyetlen gyerekkorom volt. Ovisként és kisiskolásként még elhittem, hogy biztos tényleg én vagyok a rossz és mindenben a hibás. Később szép lassan rájöttem, hogy bizony ez nem így van, és sajnos nem minden anya akar jót... Mert aki önző, és saját elképzelése szerint tudja csak elfogadni a gyerekeit, ahelyett, hogy megismerné őket, az bizony nem jó. De hát hova mehettem volna gyerekkoromban? ...

Sajnos hatása a felnőtt koromra is kihat. Na de legalább tudom milyennek nem szabad lenni. Azt hiszem ezt csak az érti, aki hasonló helyzetben nőtt fel.

Az apám. Azt hiszi, attól, hogy a gyereke vagyok, azt csinál velem amit csak akar és gyakran rámerőszakol olyan dolgokat, amiket nem is akarok. Mai eset: Ordibált, hogy azonnal menjek lefelé a földszintre, én meg azt se tudtam, mit csináltam, mire mondta, hogy üljek le a tv elé, mert valami öregasszony mesélt az élesztőgombákról meg minden és azt mondta, hogy ez érdekes, ezért nézzem és amikor mondtam neki, hogy ez engem nem érdekel, nem engedte, hogy felálljak és megfenyegetett, hogy ha nem ülök le, agyon ver.

Védekezni? Sehogy. Max annyi, hogy próbálok szakkörökre, ilyesmikre járni, hogy minél később érjek haza és itthon is inkább bezárkózok a szobámba, hogy ne kelljen vele lennem. És hogy milyen hatással van rám? Hát mondjuk semmit nem beszélek meg a szüleimmel, sőt még hamarabb beszélném meg egy vadidegen emberrel, hogy ki tetszik éppen, stb., mint ezekkel...

14,5/L

igen, nekem is anyám.

védekezés: minél kevesebb beszélgetés, találkozás, hogy minél kevesebbet tudjon rólam.

hatása rám: legalább volt/van előttem egy rossz példa, hogy nem nevelünk gyereket. mert azt a lelki terrort amit nevelőapámmal műveltek, azt nem kívánom még a legnagyobb ellenségemnek sem. valamint: megtanultam, hogy attól mert az anyám, az nem azt jelenti, hogy csak úgy vannak a dolgok ahogy ő azt állítja.egész kicsi korban döbbentem rá, hogy milyen ő valójában, hogy nem lehet rá számítani.

Nincs, minden úgy van, ahogy én mondom!!! ;)

Viccet félre téve nincs ilyen szerencsére.

Pista bácsi válaszát tudom ismételni.

Igen, én. Nem védekezek ellene, és olykor rossz hatással vagyok magamra.

Az anyai nagymamám.

Az anyukám középső gyerek volt,nagymamám gyerekként rengeteget verte,ennek az lett a vége,hogy 20 évesen gyakorlatilag belemenekült a házasságba.

Most 47 éves és mamám még mindig úgy akarná kezelni mintha gyerek volna.40 km-re lakunk egymástól,nyáron szinte hetente hazarendeli füvet nyírni,permetezni,a régi dögnehéz szekrényeket is vele vonszoltatta ki a nagyszobából mikor festettek.Anyukám azt is titkolja előtte,hogy dohányzik,mert tudja,hogy mamám patáliát rendezne.Rengeteg minden van ami miatt legszívesebben leüvölteném a fejét de csak a családi "békéért" nem teszem.Mindezek ellenére anyukám mindig azt mondja,hogy az édesanyja és ő szereti.

Csak ilyenkor azt nem tudom,hogy minket akar-e meggyőzni vagy saját magát.26/N