Minden étkezésnél bűntudatom van. Mit csináljak?

Olyan sz@r anyagi helyzetben vagytok, hogy alig tudsz enni, de azért van otthon üdítő, kávé meg ilyenek? Nem kicsit gáz... Teljesen fölösleges dolgokra kidobott pénz helyett vehetnének olcsó, de tápláló kajákhoz alapanyagokat a szüleid és akkor nem kéne amiatt sírni, hogy "túl sokat" eszel.

Az meg egyszerűen nevetséges, hogy az apád úgy magyaráz neked munkáról, hogy ő nem dolgozik. Nem tudsz valahova elköltözni? Nagyszülőkhöz, keresztszüleidhez, más rokonokhoz...

Kedves Kislány, Nagylány !

Szülőként írom Neked. Iskolát nem szabad otthagynod..Neked ez a jövőd. Apádnak nincs joga elvenni Tőled a boldogulást.

Ne legyen lelkiismeret furdalásod. Nem Neked, apádnak kell elmenni dolgozni. Ne mondja, hogy anyátok mennyit dolgozik, hogy Ti ehessetek..mert ő is eszik. Rendes, normális szülő lenne, elmenne dolgozni.

Tanulj csak. Aztán az első lehetőséggel hagyd ott ezt a furcsa felfogású apádat.

Kollégium..?

Kedves Válaszolók!

Hogy a fenébe írhattok ekkora hülyeséget, hogy minek vállaltak gyereket???

A kérdező 17 éves! 17 évvel ezelőtt egy kiszámítható világban éltünk, nem most vállaltak gyereket.

A mai munka nélküli világban nem könnyű munkát találni!

Ha meg van, nem könnyű minimálbérből megélni.

Nekünk is igencsak spórolni kell, pedig Nekem van egy fél állásom (diplomás, többet keresek, mint a minimálbér), ez mellett főállású anya vagyok, van egy webshopunk, plusz egy üzletünk.

Mégis nagyon kell spórolnunk!!!

A gyerekeket pedig nem most vállaltam, hanem akkor amikor 5-ször ennyi volt a bevételem!

El tudom képzelni mennyire nehéz, akkor egy tanulatlan, világ életében munkás embereknek megélni!

Kérdező! A sulit ne hagyd ott, de vállalj diákmunkát!

Én nem mondom, hogy a mai világban könnyű megélni, de nem hiszem hogy ez indok lenne arra, hogy az otthon lábát lógató apa, a még tanuló gyerekeibe bűntudatot keltsen, hogy az anyjuk mennyit dolgozott azért, hogy ők ehessenek valamit.

Én valószínűleg óriási családi botrányt robbantanék itthon ki egy ilyen beszólással, de nem bírnám magamban tartani. Rákérdeznék egy ilyen mondat után finoman, hogy "és neked apu amúgy jól esik a vacsora, amiért anyu annyit dolgozott?". Miért lenne könnyebb a gyereknek otthagyni az iskolát és elmenni dolgozni, mint apukának felemelni a hátsóját és tényleg BÁRMILYEN tingli-tangli munkát elvállalni, amiért kap egy kis pénzt.

Én szintén diplomás vagyok, de ha a arról lenne szó, hogy már nincs mit tenni az asztalra, akkor elmennék utcasöprőnek vagy bárminek, csak a gyerekeimnek legyen mit ennie.

Én is így nőttem fel. Két diplomás szülő mellett mások kinőtt ruháiban jártam és volt hogy a szüleim hetekig csak zsíros vagy lekváros kenyeret ettek, hogy nekünk gyerekeknek jusson néha egy-egy szelet parizerre, vagy egy kisebb csokira. SOHA nem küldtek volna el engem, vagy a testvéremet dolgozni még úgy sem, hogy ők ebben az időszakban majd meg gebedtek. Részemről a hála szó irányukban vajmi kevés lenne! Én ezt az értékrendet tartom normálisnak és viszem tovább a saját kis családomban.

A kérdezőnek annyit tudok még mondani, hogy semmiképpen ne hagyd ott az iskolát, mert lehet hogy most nagy a szükség a családban még egy munkaerőre, de 1 év(!!) és szabadon elköltözhetsz otthonról, akkor pedig majd a saját kis életeddel küszködsz, mert egy nyamvadt érettségid sincs, ami a mai világban már alap elvárás!

A csokis részhez pedig annyit tennék hozzá, hogy osszátok el három felé! Leülsz a testvéreid mellé és elmondod nekik, hogy kaptál egy csokit és szeretnéd megosztani velük. Elosztjátok testvériesen és kész, nincsen ezzel gond. Találd fel magad, azt a két falat csoki még anyukádék sem sajnálhatják tőled!

Tanlj, mert csak így tudsz ebből a körből kikerülni.

És mindig mondogasd magadban, hogy "az élet szép, jogom van nekem is élvezni". nehogy bekússzon az agyadba apád hülyesége, mert az EGÉSZ ÉLETEDET meg fogja mérgezni, ha mindig mindentől bűntudatod lesz!