Most akkor kinek van igaza?

A férjemmel a következő dolgon vitáztunk össze:

Azt állítja, hogy igenis kötelessége a szülőnek a gyerekének segíteni. Igaz nem vettek nekünk házat, de több millióval segítettek, a gyerekeknek szinte mindent megvettek, rengeteg bútort, ruhát, játékot. Az a baja, hogy sohasem meg sem kérdezik, hogy nem e kellene nekünk valamiben segíteni, pl. nagytakarítás, vagy festés, vagy ilyesmi. Én egyáltalán nem várom el, sőt, mikor még picik voltak a gyerekek is inkább egyedül csináltam mindent, és nem is lenne semmi amiben segíteni kellene akárkinek is, csak ez a gesztus hiányzik szerinte, hogy "meg sem kérdezik". Én úgy gondolom, hogy inkább nekünk kellene őnekik segíteni, mivel mi vagyunk a fiatalok, de ők is olyanok, hogy nem várják el, sokszor nem is hagyják, hogy segítsünk nekik, inkább egyedül megcsinálják.

A másik meg, hogy az én apám hétvégente szinte semmit nem csinál. 60 éves fejjel napi 10 órát kőkeményen melózik, még szombat délelőtt is, és ezzel jön nekem, hogy ha ott vagyunk náluk a hétvégén az én apám csak a TV előtt ül. Az ő apja meg még vasárnaponként is barkácsol valamit a műhelyében, persze ő nyugdíjas, bár a családi vállalkozásba besegít, de az akkor sem olyan, mintha munkahelyen dolgozna, ahol állandóan cseszegetik.