2 daganatos családtag, hogyan segítsek a páromnak?

Segítsd szó nélkül! Öleld át, simogasd meg, amikor a helyzet úgy hozza. Ezekből is érzi, hogy mellette vagy, és ilyenkor nincs is fontosabb.

Ha pedig mégis szóba hozza a témát, akkor ne beszéld túl, hanem inkább hallgasd figyelmesen.

mondd el neki,hogy attól csak rosszabb lesz,ha magába fordul.Attól sokkal jobb lesz neki,hogyha kibeszéli magából.

Nyugtasd meg,hogy te mindig itt leszel neki,akármi is történik.

Ilyenkor sokan pszichológushoz fordulnak,hogy fel tudják dolgozni,csak ha neked sem akar megnyílni,egy idegen embernek sem fog,de meg lehet próbálni.

nagyon sajnálom,sok erőt!! :'(

A daganatos betegséget nem csak a betegnek, a hozzátartozónak is nehéz feldolgozni. Utóbbinak talán nehezebb..:(

Mikor látod, csak ül, és néz ki a fejéből, menj oda hozzá, és öleld át. Nem kell mondani semmit. Most nincsenek is szavak..

Látja a testvérét, a kemoterápia minden mellékhatásával..

Az Anyukáját..Fél. Fél, hogy elveszti őket..minden gondolatával tiltakozik ellene,de a lelke mélyén tudja, hogy idő kérdése..Nem beszél róla, mert mit mondjon ? Gondolatai kavarognak..az esze, és a szíve nincs összhangban..

Néha, csak tegyél le elé egy pohár teát, tálald ki a vacsorát..és hagyd egyenlőre békén..

Az ember (tudat alatt) úgy gondolja, ha nem beszél róla,akkor az nem is igaz..

Legyen tiszta ruhája, mindene, mintha az élet menne tovább..mert most ő úgy érzi, nincs tovább.

Nem Veled van baja. A világgal, saját magával, a sorssal.

Daganatos betegként éltem át ezeket.

De láttam a családtagjaim, gyerekeim férjem reakcióját is.

Írhatsz privátba is, ha tudok segítek.

Nem tudsz mit tenni. Tudja, hogy ott vagy és ha kell meghallgatod.

1 éve halt meg párom Apukája, márciusba Apukája élettársa, áprilisba pedig a húga:-(. Nem nagyon beszél róla, pedig örültem volna, ha valahogy kiadja magából azt, hogy fáj Neki. De tudja, hogy itt vagyok és ha beszélni szeretne, meghallgatom. Párom azt mondta, hogy így fel tud rá készülni, nem úgy, mintha pl. balesetbe haltak volna meg.

Sok erőt!

22:41: 1 év nem sok idő ilyen szempontból.Párom mamáját 5 éve temettük,gyomorrákban halt meg hosszas szenvedés után,amig haldoklott és utána fél évig párom kb zombiként élet,utána még nagyjából 2 évig szóba se lehetett hozni,bárki meghalt ismerettégi körben mint aki meg se hallotta,temető környékére se mentünk,minden porcikájával tiltakozott,elhitette magával hogy csak elutazott. 2,5 év után egy beteg gyereknek gyűjtögető emberke kapcsán fakadt ki nagyon,hetekig csak sirt és beszélgettünk,neki ennyi idő kellett feldolgozni,hogy tényleg meghalt,tényleg elment.

Eszméletlen sok türelem kell ilyenkor a közeli hozzátartozókhoz is,de ez a dolgunk ilyenkor,támogatni.Csendben maradni és meghallgatni,átölelni.

Nem találok szavakat....pedig keresem. :(

A Nők Lapja 45. számában (november 7.) nagyon hasznos cikket

találsz, "Daganatos beteg a családban" cimmel.

Értelmes, sokat segítő írás..

Előtte 4.voltam,

legyél nagyon türelmes hozzá és éreztesd hogy mellette vagy, mivel nagyon nagy szüksége van rád ha még az ellenkezőjét is csinálja. én úgy gondolom hogy nagyon hosszú ideig nem jó ha magába tartja de biztos vagyok benne hogy el jön az az idő is amikor ki fogja beszélni ezt magából.

tavaly öngyilkos lett a testvérem.