Szerintetek kész vagyunk a babára?

Szerintem ráértek még a gyermekvállalással. Talán azért nem is jön össze, mert valahol belül félsz a következményektől, attól, hogy egyedül maradsz a nagy felelősséggel.

A korotok alapján bőven van még idő, én nem sietném el.

25 évesen még nem vagytok elkésve semmivel. Ha pedig úgy érzed ő még nem áll készen arra, hogy gyermeket neveljen mert nem nőtt fel a feladatra akkor minek próbálkoztok?

Ha pedig magadra maradsz a gyerekkel azt csakis saját magadnak köszönheted majd, hiszen te magad írod, hogy ő még nem áll készen arra, hogy apa legyen.

Nem értem hova siettek. Miért nem vártok még vele akkor? Nem 35 évesek vagytok, hanem 25 évesek. Lehet, hogy 2-3 év múlva a párod is teljesen megváltozik. Én így a helyedben nem vállalnék gyereket.

Igen, rosszul csinálod, és sajnos alapvető probléma van. Szeretet = elfogadás. Ha te nem tudod elfogadni (nem beletörődni!!! mert az más), hogy a párod "nemtörődöm", feledékeny, szétszórt, akkor az azt jelenti, hogy nem őt "szereted, imádod", hanem a benne rejlő "lehetőséget", hogy lehetne rendesebb, körültekintőbb. Neked ez apróságnak tűnik, ő viszont soha nem lesz olyan, ezt jó, ha tudod.

Nem kellene csalódnod benne, ha elfogadnád, hogy feledékeny. Szeresd feledékenynek. Ennyi.

Más kérdés, hogy az ajtót nyitva hagyni manapság nagy felelőtlenség. Előbb-utóbb kirámolnak benneteket. Az én párom soha nem hagyja nyitva az ajtót, de én - a saját biztonságom érdekében - minden este leellenőrzöm, hogy be van-e zárva az ajtó. Mindig be van, de engem megnyugtat. Nem azért csinálom, mert a feladatom, vagy a párom feladata, de elfelejti, hanem azért, hogy én magam biztonságban tudjam magunkat. Javaslom neked is. 2 másodpercbe telik.

És hogy a kérdésedre válaszoljak: szerintem a félelmeid jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy nem lettél még terhes, feltéve, hogy amúgy egészséges vagy, és nincsen szervi oka.

*De nem segít a helyzeten mikor valamit kérdezek, nem válaszol,

Miért nem válaszol? Nem hallja (mert mondjuk szól a tévé, vagy halkan beszélsz, vagy nem mész oda mellé, csak bekiabálsz a szobába) vagy nem érdekli? Ha nem érdekli, nagy a baj. Az nem "nemtörődömség". (Hacsak korábban nem cseszegetted állandóan, mert akkor kialakul az "immunitás".)

Vagy nem figyel esetleg másra? Ha én elmélyedek valamiben n (legyen bármi), én sem hallom, mit történik körülöttem. Olyankor akárhányszor szólnak, őszintén mondom, hogy nem érzékelem. De segít, ha olyankor pl. megérintik a vállamat. Ezt már próbáltad? Ha pl. a gép előtt ül, állj mellé, karold át, és ne tegyél fel kérdéseket addig, amíg nem száll ki a gépi világból és nem figyel 100%-osan rád.

*Teljesen normális dolog a férfiaknál a "szelektív hallás".

Naaaa!!! Attól, hogy sajnos általános, még ne állítsuk, hogy normális!!!!