Szerintetek is fura, hogy nem megyek át a szüleimhez mindennap?

Jó messze mentél :)

Szerintem nem fura, hogy nincs mindig kedved átmenni. Ha messzebb költöztél volna sem rohangálnál haza. Saját életetek van, még nemrég kezdtétek, az hogy véletlen a szomszéd sráccal az egy dolog.

Egyáltalán nem fura.

Viszont ha netán eljuttok odáig, hogy házasság lesz a dologból, elég rossz ötlet közvetlen mellettük lakni pláne, ha már most látszik, hogy ennyire bele akarnak folyni az életedbe.

Ez teljesen változó és nem feltétlen attól függ, hogy milyen a viszony.

Párom minden nap este felhívja a szüleit egy 10 percre; én van, hogy egy hétig nem beszélek anyukámmal, de ha beszélünk akkor rengeteget. Ugyanúgy imádjuk a szüleinket mindketten, csak máshogy szoktuk meg.

Én meg azt kérdezem, hogy nehezedre esne átszaladni tényleg csak 5 percre?

Képzeld el, mennyire hiányzol nekik.

És azt is képzeld el, hogy Te is leszel idős, esetleg nagymama. neked milyen érzés lenne, ha nem látogatna meg a lányod, vagy az unokád, pedig ott van egy lépésre tőled.

Sőt, ha gyereked lesz, és nem neveled rá, hogy menni kell az öregekhez, nem lesz természetes a számukra és neked is hiányérzeted lesz. Nem jobb, ha Te mész át pár percre, mint hogy ők jönnének? Az a barátodnak is a terhére lehet.

Azt az 5 percet pedig kitudod szorítani az idődből. Persze, csak, ha akarod! Egy kis lustaságot éreztem kivenni a kérdésedből. Nem kell minden nap, de sűrűbben, az biztos. Az, hogy Anyukád nem tette szóvá, az nem jelenti azt, hogy nem hiányzol nekik.

Ha engem kérdezel - bár még nincs gyerekem - szerintem ezerszer inkább legyen egy olyan kislányom, aki hetente 3-4szer, vagy akárcsak egyszer jön át, azért mert szeretne beszélgetni, minthogy minden nap benézzen 5 percre "kötelességből".

Persze, ha esetleg magányos leszek, akkor máshogy fogom gondolni, ezt én is tudom... de itt nem ez a helyzet.

"Sőt, ha gyereked lesz, és nem neveled rá, hogy menni kell az öregekhez, nem lesz természetes a számukra és neked is hiányérzeted lesz."

Egy gyereket nem "rá kell nevelni", hogy "menni kell az öregekhez". Ezt ki kell érdemelni. Engem is vittek a nagypapámhoz, aki folyton megbántott, ahogy felnőttem, és nem volt kötelező, nem mentem egyszer sem.

Most a 10 éves unokahúgomnak szólogat be folyton, szegéyn már most nem akarja többé látni, de őt is "nevelik az öreglátogatásra".

mi sem lakunk messze egymástól jóanyámmal, örülök, ha heti 1x van időnk összefutni. még telefonon sem mindig sikerül egymást elérni, mert ha egyikünk pont akkor dolgozik, mikor a másiknak lenne ideje felhívni, az ugye nem járja, mert a munkahely nem a magánbeszélgetésekre való, és egyébként is örülünk ha kajálni van időnk :D

ne parázz emiatt, ha van valami fontos, úgyis beszélsz velük, máskor meg nem kell a nyakukon lógni.

furcsa nekem, amikor egyesek úgy adják elő, mintha valami halálos bűn lenne, hogy a felnőtt gyerek nem a szülei popójából lóg... rokonságban van ilyen nő, aki férjes asszony 2 gyerekkel, de direkt úgy vettek házat a férjével, hogy papucsban át tudjon menni az anyjához ha valami nyűgje van... na, nekem meg ez a röhej és a nemnormális.