Mindig egyedül?

Kérdező, teljesen igazad van. együttérzek veled, mint sorstársammal. aki nincs a helyünkben, nem élte át ezt mint mi, az nem is értheti ezt az állapotot.

minden elporlad, értelmetlenné válik, ha nincs kivel és kiért élni.

A boldogság önmagunkból fakad. Aki nem boldog önmagától, és mást keres azért hogy boldoggá tegye őt az elől menekülni fog idővel mindenki. Mert a kapcsolat elvárás alapú lesz, megfelelési kényszerrel és félelmekkel megfűszerezve. Mert az önmagával harmóniában élő ember a sajár boldogságát osztja meg másokkal, ezért keresik a társaságát akaratlanul is a környezetében.

Szerintem a lelki és személyiség fejlődést tűzd ki célul, hogy elérd azt a szintet amikor teljesen egyedül is jókedved van, vidáman és boldogan éled az életed amik apró és nagyobb örömökkel vannak tele.

Akkor már csak válogatnod kell a jelentkezők közt akik szívesen kapcsolódnának hozzád.

Én az onmegvalositas.hu anyagait használom fejlődésre, de amelyik út szimpatikus neked azt használd. Elmehetsz vallási közösségbe ahol értékelnek, megbecsülnek, elfogadnak így idővel te is elfogadod majd magad teljesen. Pl. Buddhisták, de bármi más is jó ahol nem a rongyrázás meg külsőségek hanem a szeretet miatt vannak együtt az emberek.

Ám a boldogtalanság nem alapállapota az embernek - sőt, a boldogság az alap. Pl. régen volt hajótörött akit 10-30 év múlva megtaláltak és vissza akarták vinni de ő maradt - mert képes volt boldoggá válni teljesen egyedül és enél jobban máshol sem tudta volna már érezni magát. Remeték, szerzetesek, jógik szintén. A modern nevelés eredménye az "ember társaslény" dolog, de ez valójában nem igaz. Az igazi boldogság forrása benned van, csak te adhatod meg magadnak, azt másokkal csupán megoszthatod. Senki nem tud téged boldoggá tenni - elégedetté valamilyen dologban igen, de az messze van attól hogy minden nap úgy ébredj hogy istenem, de jó hogy adtál megint egy napot nekem mert ez is olyan szuper, vidám és örömökben teli lesz mint a tegnapi.

Végszóként, a világ egy tükör, amit adsz azt kapod vissza mindig. Ha reménytelenséget, magány érzést akkor azt, ha örömöt és jókedvet akkor azt.

"A boldogság önmagunkból fakad."

tévedés...

"Az igazi boldogság forrása benned van,"

ugyanolyan tévedés mint az előző. ez egoizmus, önmagunk piedesztálra emelése, ami nagyon nem jó út.

"csak te adhatod meg magadnak,"

az előbbi alapon ugyanúgy tévedés ez is

"Senki nem tud téged boldoggá tenni"

újfent tévedés. van "Valaki" csak Rá nem szívesen gondolnak az emberek... (J.K.)

És miből gondolod hogy tévedek?

Csak mert ez tapasztalás útján jött tudás, nem csak elmélkedem :)

Bár van párom de ha egyedül lennék se érezném rosszul magam. És nem is éreztem amikor nem volt, teljes, vidám és boldog életem volt akkor is.

Nálam önmagam megismerése, az önismeret volt a kulcs, és persze az elfogadás.

De mindenki saját tapasztalataiból gondol dolgokat, ha ebben hiszel én nem ellenkezem veled - a magad tapasztalásában és környezetében valószínűleg igazad van.

Nálam ez így működik ahogy írtam, pár (nem sok de van azért néhány) ismerősömnél akik megfelelő szintre értek az önismeretben és elfogadásban szintén.

Egoizmus... Szerintem önmagunk megismerése és elfogadása nem az. Épp az a lényege hogy az egó mindig másnak akar megfelelni, folyton azon agyal mit kellett volna másképp hogy nagyobbnak, szebbnek, okosabbnak... tűnjek, vagy hogy mit kellene majd ugyanezért. Ha jól érzem magam a MOST-ban az nem az egó tette, az csak a múltban és a jövőben létezik. A jókedély, közérzet, boldogság megteremtése a lélek dolga, ahhoz viszont hogy ő irányítson neki kell átvenni a vezetést az egótól. Ehhez kell az önismeret, és azzal együtt jár az önbizalom. Az egó mások előtt akar piedesztálra emelni - senki nem vett még Lamborghinit magának egy tanyára ahol senki sem látja, csak a maga örömére...

Én így gondolom legalábbis.

"...ahhoz viszont hogy ő irányítson ..."

na itt van tettenérve az egoizmus. ugyanis kinek a lelkéről beszélsz? nemde az emberéről, az alanyéról?

a boldogság az embertől függetlenül létező dolog, semmiképp nem az embert hozza létre. sem önmagában sem azon kívül.

mivel te azt hiszed az emberi lélek "dolga" úgy már egoista is a gondolatod. mivel külső tényezőt nem ismersz el.