Az édesanyám utálja az egyetlen barátnőmet. Mit tehetnék hogy legalább csak elfogadja?

Ez egy érdekes téma! Elmondom mi történt a mi családunkban.

A nagybátyám olyan barátnőt választott aki nem tetszett a nagymamámnak, végül a felesége lett, jól megvoltak egészen 2002 karácsonyáig. Akkor ugyanis -nálunk hagyomány a közös családi karácsony- a felesége össze veszett a nagymamámmal és a nagymamám elzavarta, és persze egyáltalán nem volt tekintettel az ott levő gyerekeikre. Vagy másfél napig haza sem jött a feleség. Persze akkor úgy tűnt sikerült valahogy elsimítani a dolgot, és a felség a következő évi karácsonyon is megjelent, de az az utánira már nem jött el, és a kapcsolatuk kezdett romlani végül 2006 körültől rohamosan romlott és 2009-ben váláshoz vezetett. A tanulság talán az hogy a nagybátyámnak ki kellett volna állnia a felesége mellett és azt kellett volna tennie hogy ez után az eset után a családjával együtt a közös családi karácsonyon nem jelennek meg! És a mamámat sem engedik oda őhozzájuk. A másik ami aggasztó ebben az egészben hogy a dolog szerintem titkosszolgálati közreműködést feltételez ugyanis 2002-ben választások voltak, és az akkori hatalomnak finoman szólva sem tetszett a nagybátyám és különösen a felesége politikai beállítottsága, és hát valami oligarchának az (üzleti?)érdeke volt hogy össze ugrassza őket. De ez már össze esküvés elmélet, van alapja de a további infók nem tartoznak a nyilvánosságra. Szóval a lényeg hogy ki álljál a barátnőd és a (feltehetőleg)majdani feleséged gyerekeid anyja mellett minden körülmények között, és az is fontos hogy ő is kiálljon érted minden körülmények között, pl ha csődbe megy a céged ne hagyjon ott, sajnos ez is gyakori.

A történtek inverse lenne a legjobb gyógyír a problémátokra.

Ha vmi olyan pozitív dolog történik veled, amihez a barátnőd segítségére volt szükséged.

Anyukádnak gondolom elmondtad, hogy nem a barátnőd miatt kerültél bajba.

Ugye az embereket nem lehet megváltoztatni, csak akkor ha ő is akarja.

Nekem is ismeretes, hogy anyukám nem ismerte el ha hibázott, ezzel együtt kell élnem, viszont bizonyos dolgokba nem engedek beleszólást részéről.

Én megkérdezném, neki ez hogyan esne fordított esetben. Néha mások nem tudnak maguktól belegondolni a helyzetedbe, csak akkor, ha kifejezetten erre kéred őket. Vagy még akkor sem, de akkor tárgytalan is a téma.

Az anyukák pedig már csak ilyenek, mindig az ő gyerekük a leg-leg-leg, a másé meg a rossz. Ettől (is) anyukák.

Különben csak a féltése megy az agyadra, de tolerálnod kell neked is, mert ha nem féltene, igenis hiányozna a féltése.

Akár fiú vagy, akár lány: azért utálja, mert féltékeny és mert birtokló, önző ember. Ha emelett még nem kér soha bocsánatot sem, és nem látja be, ha téved,a kor még rosszabb a helyzet: gőgös, alázat nélküli és buta ember (ez a butaság nem függ az esetleges diplomái számától.)

Utálja csak nyugodtan, ez legyen csak az ő baja. Ha neked sokat számít ez a kapcsolat, ez a barátság, akkor állj ki mellette, és ne foglalkozz anyukával. Keressen magának magához való barátot ő is - de a saját korosztályából!