A parommal nem tudunk megegyezni szuletendo gyermekunk neveben, mindenkepp a sajat nevet akarja, de en nem. Mondtam talaljunk olyat, ami mindkettonknek tetszik, de nem hajlando es rendesen zavar ez engem, mert szerintem ez igy igazsagyalan?

Huh ezt nagyon utálom, hogy 300 évre visszamenőleg mindenki Adalbert...

Én elmondanám neki, hogy MAXIMUM második keresztnévnek hajlandó vagyok belemenni, de ne legyen már maradi....

Na, ha apám után kaptam volna a nevemet, akkor Árpád lettem volna, így meg Tamás -.-'

Apámé ezerszer jobb...

Én is azt tanácsolnám, amit az első írt, hogy maximum abba menj bele, hogy a második neve legyen az apjáé, te pedig kategorikusan hívd a másik nevén.

Nekem is feláll a szőr a hátamon ettől a "minden fiúnak István vagy Béla a neve a családban hagyománytól". Szerencsére a párommal egyetértettünk abban, hogyha fiúnk lesz, neki saját név kell, nem pedig a 20. Pistike...

Senkinek sincs több jóga mivel a gyerekhez két ember kell.

Próbáld megbeszélni, mondogass neki neveket hátha megtetszik neki, lehet csak az nem tetszik amit akarsz.

Én személy szerint nem értem miért jó az ha valakinek a saját nevemet adom.

A második keresztnév azért nem jó ötlet, mert van a családban ilyen eset, szintén azért mert az apa ragaszkodott hozzá, megszületett a kicsi az anya és családja az első nevén szólított, az apa és családja a másodikon. Végül az anya engedett, mivel nem mondhatták egyszer ezt, egyszer azt.

Ezért kell előbb beszélgetni és utána gyereket csinálni.

De félre a viccel, várjátok meg, míg megszületik, és hátha akkor a pillanat hevében megjön az igazi ihlet. Vagy (ez most jutott eszembe!) döntse el ő, pl. ha a bal kezét emeli fel először, akkor egyik, ha a jobbat, akkor a másik név legyen!