Teljesen elfelejtett? Élete legnagyobb hibája vagyok? Mit gondoltok?

Minden a születésemkor kezdődött. Anyukámnak volt egy barátja, akitől teherbe esett. A barát, azaz az apám minden követ megmozgatott, hogy anyu elvetessen, mivel ő nem akart engem, gondolom egy "hibaként" tekintett rám. Nos, azonban anya megtartott és ebbe (ahogy anya mesélte) akkor úgy tűnt apám is beletörődött. Azt mondta, hogy mindenben támogatni fog minket, és anyával együtt felnevelnek. Azonban a születésem előtt körülbelül 2-3 hónappal hirtelen eltűnt. Bepánikolt. Elment külföldre, és minden kapcsolatot megszüntetett anyukámmal. Mikor 13-14 éves lettem elkezdtem felőle érdeklődni. Bejelöltem egy közösségi oldalon, amin visszaigazolni nem igazolt vissza, sőt a profilját is törölte. Kicsit elszomorodtam, hogy ennyire nem érdeklem őt. Mégis csak a lánya vagyok... Hónapokkal később megtaláltam őt egy másik oldalon is. Ismételten bejelöltem, "naaa..hátha" alapon. Itt sem kaptam visszaigazolást, sőt blokkolt is, így már nem tudom elérni sehogy sem. Lehet teljesen tolakodónak gondolt, de én akkor is megakartam próbálni. A véletlen folytán egy bevásárlóközpontban már távolról kétszer is láttuk. Anya nem engedett oda hozzá, azt mondta nem éri meg. Nagyon ellenkezik, semmiféleképpen nem akarja, hogy találkozzak vele. Pedig én szeretnék, akármilyen ember is.

Azt még hozzá tenném, hogy a nevét is viselem, és hogyha én anyu nevét szeretném viselni, akkor ahhoz neki is kell aláírás, hogy engedélyezi. (Csak addig kell az aláírása amíg kiskorú vagyok??)

Ti mit gondoltok? Szerintetek teljesen elfelejtett engem? Vagy most is egy hibaként gondol rám, ha egyáltalán gondol...

Úgy tudom, még a szomszéd városunkban lakik, és én egyszer szeretnék vele találkozni! Megéri, vagy csak még jobban fájni fog, hogy ő az apám, akit nem érdeklek?

15 éves lány vagyok. Bocsánat, hogy hosszúra sikeredett.