Szerintem túl sokat segít a férjem a haverjainak, vagy csak én gondolom így?

Köszönöm a hozzászólásokat, főleg a hárpiásat, nagyon kedves volt!

Soha nem szoktunk veszekedni a férjemmel, ezeket a dolgokat is szépen normálisan elmondom neki, és sokszor én érzem rosszul magam, hogy biztos azért barátkozik velük ennyire, mert neki nincs testvére én meg még szóvá is teszem. Ő mindig azt mondja, hogy ő is számíthatna rájuk ha ugyanilyen helyzetbe lenne. Csak ismerem, meg már volt rá sok példa, hogy kellett volna segítség, de nem kért meg senkit.

Egyébként soha nem mondom neki hogy ne menjen el itthonról, most is jött 1 óra múlva haza, csak nekem az esik rosszul, hogy ilyen hülyeségekre se tud nemet mondani.

Egyébként nem annyira kicsi a baba, már másfél éves, de ugyanígy volt, mikor újszülött volt. Anyukám tud egyedül segíteni, mert a férjem szülei örülünk ha magukat el tudják látni, hozzájuk is sokat szokott menni és azt se teszem soha az életbe szóvá, mert valószínűleg én is így tennék a helyébe. Pár éve felújítottuk nekik a teljes házukat, minden hónapban mi fizetjük a rezsit is nekik, a gyógyszereket, stb. Ezt se tettem soha de soha szóvá. A férjem rengeteget dolgozik értünk, hogy jól éljünk, egy szavam nem lehet, csak az ilyen hülyeségekre ha tudna nemet mondani... Akkor hárpia vagyok? Lehet, ha a hárpia szó azt jelenti, hogy egy anya szeretné ha a férje legalább a szabadságán 1 teljes napot csak velünk töltsön, akkor igen, hárpia vagyok.