Nem jó összeköltözni házasság előtt, mert annyira elkényelmesedik ettől a férfi, hogy utána már nem lesz motiváció a házassághoz?

Sok igazság van benne.

Az összeköltözés előtt kell tisztázni, hogyan képzelik el a jövőjüket. Ha együtt, akkor megbeszélni, hogy ha működik az együttélés, fél év-egy év után összeházasodnak. (Ehhez nem kell lakodalom).

Ha viszont a férfi csak együttélést akar, tart, ameddig tart alapon, akkor ne várjon a nő házasságot.

Régen azért volt szerintem több "jó" házasság, mert nem volt ennyire divat a válás, inkább szégyennek számított, ezért mindent megtettek az emberek az együtt maradásért, vagy ha nem sikerült megoldani a problémákat, eltitkolták és csak a szépet és jót mutatták. Ez nem attól függ, éltek-e együtt házasság előtt, vagy nem.

Én azért pártolom annyira a házasság előtti együttélést, mert én majdnem csúnyán ráfáztam. Volt egy nagy szerelmem, akivel már régóta együtt voltunk, házasságot terveztünk. Aztán szerencsére úgy alakult, hogy sikerült összeköltözni már előtte. Csak ekkor derült ki, hogy mennyire nem való ez nekünk, a legjobb szándékkal sem tudtunk egymáshoz alkalmazkodni, szét is mentünk hamar.

Amikor még nem ébredünk együtt minden reggel, nem látjuk egymást nyűgösen, betegen egész nap, amíg nem együtt éljük a hétköznapokat, nem tudjuk igazán kiismerni a másikat, nem tudjuk, milyen lesz majd az együttélés. Ha ilyen szempontból nézzük, jobb a házasság előtti összeköltözés.

Persze nem feltétlenül garancia ez sem a jó házasságra, csak ad egy jó támpontot a végső döntéshez.

Az alkalmazkodás sokszor nem az akaráson, vagy a nem akaráson dől el. Az ember szerelmes, pláne ha fiatal és tapasztalatlan is, azt hiszi, hogy azokat az "apró" ellentéteket el bírja simítani, tud alkalmazkodni. Megy is egy darabig, de aztán egyszer csak rájövünk, hogy teljesen felőröl minket és akkor jön a felébredés, hogy mi a fenét keresek én itt, mi a fenét keresünk mi együtt?

Persze minden kapcsolatban kell alkalmazkodni, de van, hogy egyszerűen csak hosszú távon nem megy.

Jaj, hagyjuk már ezt a bezzeg régen ilyen-olyan jó volt szöveget!

Egyrészt, ahogy írta valaki, szégyennek számított a válás, másrészt nem volt ekkora információ-áramlás, így pl. a családon belüli erőszak sem kapott teret a köztudatban.

Inkább némán tűrték a szrt sokan.

Mint például egyik nagymamám is az alkoholista, családot megkeserítő nagypapámat...

Lakva ismerszik meg az ember, én három éve éve lakom együtt barátommal, megismerhettük egymás szokásait, nyavalyáit. És egyre erősebb a kötelék is.:)

És egyre jobban úgy érezzük