Miért terjedt el ennyire a gyerek verés? Ilyenkor normális ha a gyerek elkezd gondolkozni a költözésen? Milyen lelki trauma érheti? Erre megoldás van?

Nem terjedt el jobban szerintem, sőt, régen sokkal elfogadottabb volt a gyerek verése, vagy az ezzel való fenyegetése.

Felnőttként is azt gondolom, hogy egyáltalán nem csodálom, hogy költözéssel kapcsolatos gondolataid vannak. Viszont a helyzet sokszor patthelyzet. Megoldás többféle lehet, szülőtől és gyerektől is függ. Tudok olyanról (fiú), aki sok év tűrés és nyelés után, mikor az apja megfenyegette, akkor egyszerűen visszafenyegette. Súlyosan, de hatásosan. Kb. olyasmit mondott, hogy most már nem gyerek, így az apja nem tehet vele többé, amit akar és hogy ha megüti, úgy üsse meg, hogy utána ő jön.

Nem recept, nem ajánlat, csak abban az adott helyzetben (testi erejüket is figyelembe véve) a legjobb megoldás volt. Azóta sem bántotta az apja, meg se kísérelte többé, se fizikailag, se szóban.

Remélem, nálatok nem ilyen vészes a helyzet azért. Sokan tűrnek, mert nem tudnak mit csinálni, aztán ha nem javul a viszony, hamar lelépnek, ha mégis, akkor talán tovább maradnak, de az ilyenek akkor is fájó emlékek maradnak.

Gyerekkoromban anyám állandóan,mindenért vert, főleg azért, mert ő ideges volt... később abbahagyta a dolgot, mert rájöttem, hogy a verés, azon kívül, hogy megalázó, nem tesz semmit. (nem voltam rossz gyerek) Egyszer, amikor épp hozzákezdett volna a veréshez, meg sem rezdltem, csak kinevettem. Utána jött a lelki terror, ami ellen tehetetlen voltam.

Szerintem azért elterjedt, mert ez a legegyszerűbb módja annak, hogy a gyerekre rákényszerítsék az elmebeteg szülők, amit épp kitalálnak. De ez szélsőséges eset, nem arról beszélek, ha olykor ráüt egyet a felnőtt a gyerek popsijára.

A következménye nálam az volt, hogy elkezdtem azon gondolkozni, hogy ha a saját anyám így bánik velem, mit várnék el a többi embertől... Gondolhatod, mennyire bíztam az emberekben, teljesen befordultam stbstb.

Sok év kellett ahhoz, hogy megnyíljak ismét a világnak.