Most tényleg én vagyok a bunkó? 17/L

Elég cseszett egy sorsunk van. Régi, kicsi ház, béna bútorok és nagyon kevés pénz. Nővérem hollandiában él, havonta váltogatják a bútorokat, újraépítik a házat és kocsikat úgy cserélik, mint mások a zoknit. Egyszóval jól megy sorsuk.

Néha(3-4 havonta) küld nekem 15 ezer forintot, ami végülis anyának lesz odaadva, hogy vegyen kaját vagy fizesse ki a számlát.

Egy hete megemlítettem neki,h mind a két farmerom szétszakadt. Erre annyit mondott, hogy van ez így. (végül is anya tudott mellőzni egy új nadrágra való pénzt, szóval ezt megoldottuk). De nővérem mindent lekezel egy vigyorral. Most is, fél órás élménybeszámolót tartott arról, hogy a teljes nappali bútorzatát lecserélték és stb. Erre én felhoztam, hogy ja, én nem tudom a 2×4 méteres szobámat felújítani, mert nincs pénz másik bútorra és ilyesmi. Erre annyit kaptam, hogy ja, ő sem tudott itthon nagyon dekorálni. Hát köszönöm szépen...

Akkor küld pénzt, amikor már érzi rajtam, hogy nagyon irritál, hogy nekik van és nekünk nincs... Oké, jó dolog is, amikor küld, mert lényegesen több, mint a semmi. De miért kéne nekem ezért őt agyon dicsérni? Nem fogja fel, hogy nekünk a 4 havonta küldött pénz annyit jelent, hogy akkor abban a hónapban megnyugszik a család, hogy a vízszámla biztos ki lesz fizetve... Pedig neki is ilyen volt a helyzete, innen származik ő is.

És most is engem bunkózott le...Meg anya is engem fog baszogatni ez a vita miatt. De miérT?