Ti képesek lennétek beköltözni abba a házba a párotokhoz, amiben régen a feleségével éltek, aki meghalt? A gyerekek miatt megtennétek?

Szerintem nem is lenne jó ötlet mindent azonnal átrendezni, az is felér a gyerekek számára egy sokkal. Egyelőre fessétek ki a hálót, vegyetek új bútorokat, ami már a te ízlésednek megfelelő, aztán szépen apránként lehet máshol is rendezkedni a gyerekek bevonásával.

Azért ez nem teljesen ugyanaz a helyzet, mint egy elvált férfival, ahol az asszony elköltözött. Itt tiszteletben kell tartani, hogy van egy nő a család életében, akit te soha nem fogsz tudni pótolni. A "volt" feleség, a szeretett nő, a gyerekek anyja, amit valamilyen oknál fogva elvesztettek, nem saját döntésből váltak külön.

Te ezt sosem fogod és ne is akard pótolni! Tiszteletben kell tartanod, hogy őrizni szeretnék az emlékét és el kell hinned azt, hogy szerintem minden nő azt kívánná a párjának, hogyha ő már nem lesz, akkor idővel kezdjen új életet mással és legyen boldog! Ő meghalt és nem fog titeket már megzavarni semmiben, viszont te se akarj a helyére lépni és elköltöztetni a családot, vagy azonnal átrendezni az egész házat, amikor az egy emlék a hátramaradt család számára. Ne érezd magad rosszul, ha szóba kerül, ha a gyerekek kérdeznek és apuka szeretettel beszél az anyjukról, stb.

Idővel majd, ahogy a gyerekek nőnek, náluk is kell majd szobát festeni, új bútort venni, ehhez majd jöhet már a te ízlésed, ahogy minden máshoz is. Alakítgathatod apróságokkal, de ne tarts azonnal mustrát, ne hajigálj ki mindent és helyettesítsd a te cuccaiddal. Meglátod, idővel már a te otthonod is lesz a hely!

Csak az a kérdésem, ha ez a ház nem a párodé lenne, hanem egy tök idegen ház, te akarnál házat venni, és a bútorok is az árban vannak, megvennéd, úgy ahogy van(tisztasági festés kéne max)? Ha igen, akkor ne agyalj ezen.

Ha nekem ilyen helyzetem lenne, és erre a kérdésemre igen a válaszom, nem kattognék rajta, használnám, élném az életem, tisztelve a holmiját, kiegészítve az én holmijaimmal.

Megértelek. A fészekrakás bennünk van, női ösztön :)

Ugyanakkor most neked úgy hozta az élet, hogy megszerettél valakit, aki már megrakta a fészkét, és két fiókát is nevel.

Én a helyedben elfogadnám azt a házat, idővel úgyis megtalálod a módját, hogy a te nyomod is benne legyen. Például ahogy nőnek a lányok, és nagylányos szobabútor kell, sgítesz nekik választani. Vagy néha veszel egy-két tányért, bögréket ajándékba. Törölközőket, konyharuhákat. Mert úgyis kopnak. Tíz év múlva esetleg úgyis kell új kanapé, vagy szőnyeg vagy függöny. Ne aggódj, felismerhető lesz majd a te kezed nyoma is! És nemcsak a házon, a gyerekeken is amúgy... :)

Nekem is beköltözött a párom nálunk is vannak gyerekek, a párom férfi. Mindenféle túlvilági dologra érzéketlen, nem érdekelte ki hol aludt, nagyon jól érzi magát. Egy dolog zavarja a számlák.

Én a te helyedben annyit kérnék, hogy a személyes tárgyaimat szeretném kirakni, a saját íróasztalomat használni. Ágycseréhez mindenképpen ragaszkodj! Ha a feleséggel azonos az ízlésed akkor valamennyire hasonlítasz rá. Nem tudom mi zavar? Szellemvilágban hiszel? Szerintem a volt feleség örülne annak, hogy velük vagy. és támaszt nyújtasz nekik. Örül annak, hogy a tárgyait használod, amíg jószívvel teszed. Ha fiatal vagy lehet még közös gyerek is. Ne szívd mellre az egészet, van nekik hármuknak elég bajuk.

Én nem is rajtad inkább a családon csodálkozom. Haláleset után a legtöbb ember a közös otthonból legszívesebben kimenekülne, én is így voltam vele. Eladni még nem tudtam a lakást, de szerettem volna nagyon. Az új párom at nem érdeklik a férjem tárgyai, de új ágyunk lett.

Ha közös célotok van a férfival akkor maradj vele. Ha akarsz gyereket és ő is akar és lehet is neki, akkor jó ez így, biztos valamirt beleszerettél és eljutottatok a közös otthonig.

A lányok talán anyapótlót látnak benned ne élj vissza a szeretetükkel sem most sem akkor ha lesz saját gyereked.

Hidd el lassú víz partot mos, lassan beszivárog a te saját ízlésed is a házba.