Kezdem elhinni lassan én is, hogy én vagyok a család fekete báránya. Mit gondoltok?

Ezzel semmi gond nincs.lehet hogy a Családod fekete báránya vagy de attol még nel dől össze a világ

Valamilyen szinten minden mind fekte bárányok vagyunk a saját családunkban.

Éld az életed ugy ahogy neked jo, de azért nem ártana kirepülni a családi fészekböl, , már csak a nyugalmad érdekében kérjük is.

Nincs ezzel semmi gond. Nem akarsz férjet, gyereket, hát nem akarsz. Nem csak az a teljes értékű nő, aki gyereket szül. Családdal pedig közöld, Neked igy jó, nem vagy érett a férje, gyerekre.

Anyukádnak meg vigyél egy macskát, vagy kutyát, unokapólónak.

Nálam bevált, (cica) nem nyaggatom a lányaimat unokáért.

Ő dolguk, Ő életük. Nem járhatom az Ő útjukat, mert nem az én dolgom. Beleszólni sincs jogom, mert az Ő életük.

Nem vagy ettől fekete bárány, mert nem a szülők elvárása, elképzelése, terve, vágyai szerint élsz.

Ők látnák jónak. Te meg nem. Kész.

A helyedben elköltöznék KÜLÖN lakásba, akkor nem kell senkihez sem alkalmazkodnod.

Abban igazad van, hogy magánügyed, hogy hogyan is akarsz élni és ebbe nincs beleszólása a család többi tagjának. Viszont éppen a kevesebb stressz miatt jobb lenne, ha nem találkoznál velük napi szinten, hanem max egy-két alkalommal havonta, vagy még ritkábban.

Nézd, az mindenképpen hülyeség, hogy folyton ezzel nyaggatnak. Ha nekem nem tetszik valakiben valami, akkor azt megemlítem egyszer, max kétszer és kész. Ennyi. Ha nem változik, akkor vagy beletörődöm, vagy otthagyom. (Ez persze az olyan dolgokra vonatkozik, amik nem okoznak mindennapi, gyakorlati hátrányt. Ha az adott dolog ilyen - pl. valaki rendszeresen az asztal szélére rakja a poharat, ahonnan én könnyen leverem - akkor ha a konkrét hatás jelentkezik (leesik a pohár és összetörik), akkor újfent felhívom az illető figyelmét a dologra, de csak azért, hogy észrevegye a kapcsolatot. De a te eseted nem ilyen.) Sajnos sok ember nem így áll hozzá, hanem úgy érzik, hogy ők tudják, mi a jó, és ha valaki másképp csinálja, akkor az biztosan rosszul csinálja. Ezért feljogosítva érzik magukat, hogy hetente háromszor elmondják neki és a szemére vessék, hogy miért nem úgy tesz, ahogy ők javasolták.

Ez ellen elköltözéssel vagy az "egyik fülemen be, a másikon ki" stratégiával lehet védekezni, ha a megbeszélés nem segített.

Nekem úgy tűnik, hogy kicsit kényelmes és összeférhetetlen vagy, azért nem akarsz férjet, gyereket.

Amúgy nincs ezzel semmi baj, egy csomó mindentől megkíméled magad.:D

A másik része viszont, hogy az ilyen típusú emberek később rájönnek, hogy húha, mégiscsak vannak igényeim úgymond, csak addigra sajnos kifutnak az időből...

Én ezeket elhiszem, meg persze ne szülj, ha nem akarsz.

Csak azt mondom, hogy később általában az ilyen típusú nők gondolkodása gyökeresen megváltozik, de sajnos sokszor már biológiailag késő.

Hogy veled mi lesz, azt nem tudom.:D De ha most így jó, akkor nyilván nem kell semmit erőltetni.