Vannak itt olyanok, akiknek választani kellett a családjuk és a párjuk között? Hogy döntöttetek?

Én kerültem hasonló helyzetbe, de az nem volt végleges.

Expáromat utálta nagymamám, állandóan lehordta mindennek, keresztbe tett ahol tudott neki-nekünk. Az oka az volt, hogy a srác 27 évesen a szülei nyakán élt, nem volt munkája (ami egyébként az ő hibája is volt, de az országé is)..egy háztartásban lakunk mamámmal,de egész nyáron még egy köszönés nem hangzott el, mert annyira összemartunk. Expárom persze nem mondott semmi rosszat rá, ő etikus volt. Én kiálltam párom mellettem természetesen, 10 körömmel védtem.

Szakítás után pár hét alatt helyreállt a béke köztünk, és így utólag értem miért volt ilyen mamám, de azért mindig bennem marad a tüske.

Nem én, hanem egy barátnőm került ilyen helyzetbe. A szülők nem fogadták el a párját mert a családja alkoholisták "falu szégyenei" voltak, ők meg a tehetős mezőgazdasággal foglalkozók. Barátnőm a párját választotta, de beszélt továbbra is a szülőkkel, csak nem mentek egymáshoz.

Kb. 15 éve vannak együtt, van két fiuk, az egyik valójában a férj öccse, de örökbefogadták. Mikor megszületett a közös gyerek (8 éve) elkezdtek járni barátnőmékhez, vagyis néha mentek, de mikor hozzájuk került a másik kisfiú rajta csattant minden (3 éves volt) Ekkor barátnőm úgy döntött, ha ennyire nem tudnak viselkedni akkor ne menjenek többet. Ennek 4 éve.

Egyébként boldogok. A férje rendes, megbízható. A szüleit ő sem bírja, nem beszél velük. Nem tudom miért volt ez gondja barátnőm szüleinek. Ha úgy élne mint ők, vagy védené őket mindenáron akkor megérteném. Egy szülő szerintem elmondhatja mit gondol, de fúrni a másikat vagy egy szegény ártatlan gyerek léte miatt problémázni, akinek már kijutott így is a rövidke élete alatt, egész egyszerűen visszataszító.

A családom elutasította a férjem amikor börtönbe került.

Én természetesen kitartottam a férjem mellett.

Aki a férjem tagadja meg, az engem is megtagad.

Sose bántam meg a döntésem!

Nekem nem kellett választanom, mert sosem utasítottak el engem a szüleim azért mert nem tetszett az aktuális pasim. Volt hogy jókat szórakoztak rajtam, persze ez rosszul esett, meg kikértem magamnak és védtem a pasit, de aztán mindig kiderült hogy nekik volt igazuk. Volt olyan is, hogy apám megmondta hogy a pasi hazudik, teljesen biztos benne. De ettől függetlenül elvolt vele, beszélgettek stb. Aztán kiderítettem hogy tényleg hazudozik. Szóval a szüleim akkor is mellettem álltak, ha látták hogy hülyeséget csinálok.

Mit tegyél? mérlegelj. Teljesen biztos vagy abban, hogy nincs igazság abban a mit a szüleid mondanak? nem tudom hány éves vagy, de az a helyzet, hogy 20 évesen még az ember nem látja sokszor a fától az erdőt.

A másik meg, még ha igaza is van a szüleidnek, akkor sem lenne szabad tőled megvonni a támogatásukat csak azért mert nem értenek veled egyet. A gyereknek is joga van elkövetni a saját hibáit, kivéve ha az egészségedet fenyegeti az a hiba. de nem hiszem hogy itt erről lenne szó. A szülő feladata, hogy a gyerek mellett legyen, ha hibázik, segítsen neki felállni még akkor is ha ő megmondta előre hogy ez lesz.

utolsó válaszolóval értek teljesen egyet...és ugyanúgy történt velem is minden...ismered a szüleidet...én tudtam, ha rosszat mondanak, gondolnak rola, annak van alapja..és rendszerint ki is derült, hogy igazuk volt...de sose kellett választanom...egyik részről se...de ha neked kell, akkor mérlegelj tényleg...ismered őket...tudod, hogy kinek lehet esetleg igaza...de vallj be magadnak mindent...:)

24L

Nem érdemes ide őszintén válaszolni.

Nagyon bántóak az emberek :(((