Elhagyott 2 ember, hogyan bízzak most újra?

Nagyon sajnálom, ami veled történt, őszinte részvétem.

Én tuti adnék egy esélyt a srácnak. Mi van, ha ő életed szerelme???? Na persze lehetséges, hogy nem és ő is átfog verni. Az előző párodról sem gondoltad volna ugye, hogy idővel ezt teszi veled!?

Ilyen piszok mocskos ez az élet, a mai világban már nem lehet senkiben se bízni, csak bízni próbálni és remélni, hogy megint nem cseszik át a fejedet.

SZóval szerintem adj neki egy esélyt. Ha ilyen kitartó, akkor tényleg nagyon akar téged.

Ha pedig ő is átver, odaseneki!! mi nők vasból vagyunk, ott csillog a szemünkben a vasakarat és túlélünk mindent:)

Másik hibáit ne ruházz át egy másik emberre. Értem én hogy az exet lelépett egy másik nő miatt. Azt is értem hogy apád öngyilkos lett, de egyik sem az új udvarlód hibája. Nem ő hagyott el, nem ő lett öngyilkos.

Tiszta lappal kell indulnod, és nem azon agyalni hogy a múltban ki bántott meg így a jövőben kit fogsz ezért büntetni.

Kezdj mindent elölről. Bízzál benne. Nem írtad hogy adott-e eddig okot a bizalmatlanságra..

Pff fáradt lehetek, mert a szülinapomon-t hirtelen úgy olvastam, hogy (p)szihopata :)) Így is kólázással vagyok fent.

Őszintén szólva ahol egy ember ongyilkos lesz a családban onnan jobb ovatosan távolodni. Először is azért, mert olyankor a trauma és feszkó miatt szerintem harapsz.

Másrészt az is érdekes lenne, hogy aki elhagyott ez előtt hagyott-e el vagy után?

Mennyire ismerted már ki, mióta voltatok együtt?

Tudja -e az új udvarlód, hogy milyen a helyzeted?

Milyen vagy amikor támaszra van szükséged? (Nehogy olyan hatást gyakorolj rá ami felkészületlen helyzetbe hozza és esetleg meghátrál)

Egyáltalán fel tudod -e mérni, hogy képes vagy -e már a megcibált lelkeddel egy másik egyébként ebből ha jól értem kimartadt valaki felé úgy viszonyulni mintha mindezek nem vagy régeben történtek volna.

Nem egyértelmű, hogy jót tenne -e a felépülésednek most egy kapcsolatba belemenni vagy vagy éppenhogy a friss bánattól nem sikerülne megszilárdítani a bizalmat.

Ez egy rakás olyan kérdés amihez, hogy bárki hozzászóljon ismernünk kellene titeket.

Mindenesetre szerintem és ez csak az én "sajátos" váleményem próbáld önmagadat is megvilágítani amikor mással latolgatsz.

Ja igen, amikor a nagymamám meghalt ahoz tudni kell, hogy én nem szoktam érzelmileg átélni ilyen eseményeket, sokkal inkább várhatónak tűnnek.

(Jó mondjuk a te eseted nem biztos, hogy számodra észrevehető előjeleket mutatott)

Szóval el kellett menni ügyet intézni a majdani hamvasztás miatt és nem vittem magammal a sietségben az egyik papírt.

Rendesem kikeltem magamból amennyire csak ritkán szoktam talán 3x volt ilyen életemben vagy annyiszor sem, hogy nekem ilyet senki ne mondjonm mert tudom, hogy elhoztam stb..

Ez már a zaklatottságtól volt és hidd el SEMMIT! sem éreztem az állapotomból amikor hadakoztam a környezetemmel, csak később mértem fel mi történt.

A papír egyébként természetesen az asztalomon maradt, miközben teljes meggyőződéssel hülyére védtem az igazamat.

Ezt csak amiatt írom, mert necces lehet ahogyan viszonyulsz dolgokhoz és észre sem veszed ezzel vigyázz!

Másik hasonló példám amikor édesanyámat temettük és velem szemben egy fiatal gyerek állt aki szemmel láthatólag semmit nem kellett, hogy átéljen az egészből csak valakikel érkezett. Egészen addig semmiféle indíttatásom nem volt arra, hogy érzelmeket fejezzek ki a környezetem felé, de ahogy megláttam a fölösleges közönyét igen erős érzésem támadt a sírásra.

Nem éreztem ezt a sírást gyermekkori bántottsághoz hasonlónak inkább csak tiltakozásnak.

A mai napig nem tudom megfogalmazni, hogy mi váltotta ki az -e, hogy édesanyám temetése tele van olyanokkal akiket nem is ismerek és a többségük talán őt sem ismerte vagy valami más.

Engem például cseppet sem érdekel a más fájdalma az nekem nem fáj. Láthatom, értelmezhetem a helyzetét, külső megnyilvánulásait, de nem tudhatom mivel mit váltok ki belőle erre mondtam, hogy esélyes az hogy most harapsz.

Én az ilyen állapotú vagy hátrányos helyzetű embereket ha tehetem elkerülöm, mert ilyenkor még a környezetük is azzal szokta "védni" őket, hogy ha kell ha nem mindenre fölöslegesen harap vagy vicsorog.

Engem is jól elhagyott a pasim mikor meghalt a papám.

Érzéketlenül, ridegen egy üzenetben, hogy nem vagyok szerethető.

2 napra rá más nője volt.

A 2 legjobb barátom is elpártolt tőlem, inkább azzal a nővel barátkoztak aki elcsábította az exemet.

Utána meghalt a keresztapám is nemsokra rá.

Utána az utolsó megmaradt barátom.

Utána próbáltam kitörni az egészből, randiztam pár sráccal, de mind pótlékot kerestek az istenített exük elfelejtésére, vagy a plátói szerelmük hasonmását.

Pedig akkorra már túl voltam a régin és nyitott szívvel fordultam volna feléjük.

Sok alkalmam lett volna összetörni és nem folytatni tovább.

De azt mondtam, ha már ennyi minden történt és még mindig nem vitt el egy sokk sem vagy szívroham, akkor én marha erős vagyok.

Az is lettem. Mindenkivel addig vagyok jóban amíg hasznomra lehet, csak szexre kellenek az emberek, meg hogy meghívjanak ide-oda, megajándékozzanak mindenféle jóval.

A furcsa, magányos, nem túl szép gazdag lányokat keresem, ők szeretik pénzzel "megvenni" a magamfajtát, annyira akarnak társaságot, máshogy viszont senki nem viseli el őket (azokra gondolok akiket anyu-apu elkényesztet).

Ideig-óráig elvagyok a szép cuccok, finom koktélok között, aztán mindig akad más, ha történik egy csúnya összeveszés. Pasiknál szintúgy, ha belémszeretnek lelépek.

Elvagyok az emberekkel, de nélkülük is lazán és semmi szívfájdalmam nincs, ha nekik rosszul esik valami amit tettem.

Hiszen azoknak sem volt, akik velem tették.

Ebben a világban farkastörvények vannak és csak az maradhat életben, aki erős.