Miért nem merünk lépni? Pedig ennél jobb is lehetne az életünk.

25-30 közötti pár női tagja vagyok.

2 éve vagyunk együtt,1 éve együtt élünk.

Egy elég lemaradott részén élünk az országnak,munkahelyen ismerkedtünk meg,most is együtt dolgozunk,nagyon jól működik,hogy szinte 24 órában együtt vagyunk.

Amielőtt összejöttünk,mindketten új melót kerestünk jobb fizu reményében,ajánlatokat kapunk azóta is jókat bőven.

Amikor összeköltöztünk,az volt a terv,hogy lakjunk itt együtt egy évet,ne legyen minden új,előbb nézzük meg működik-e együtt élve,aztán majd együtt költözzünk innen jó messzire.

Eltelik lassan az év,mégbiztosabbak vagyunk a kapcsolatunkban.

Új munka keresése viszont mindig csak "majd".

Részéről és részemről is.

3-5 éven múlva gyereket kellene vállalni,ahhoz nekem másik meló kellene,mert bár ez fix,de olyat szeretnék,ami jól fizet,és vissza is várnak majd.(jelenlegiből nyugdijba is mehetnénk,csak ebből sokat gyűjtögetni nem lehet,bár környékhez képest jó a fizu,de ennek többszörösét kapnánk ilyen végzettséggel máshol)

De akkor miért van bennem is,hogy "majd" ?

Halasztjuk,halasztjuk,pedig végtelenségig nem lehet.

Jó itt,de kevés a fizu,állottviz,előrelépési lehetőség nulla.

Mi mégis a nyaralást tervezzük,meg hogy jövőre a fűtéshez kellene ez meg az a lakásba...

Más is van igy?