Mit szólnátok ha a (már felnőtt korú) lányotok ezt a döntést hozná?

Sehogy.

Örülj neki, hogy van ambíciója és elképzelése, hogyan változtassa meg az életét, és nem gyöpösödik be a posványba. Nem lesz tök egyedül, mert ott sem emberevők, hanem talán egy kicsit toleránsabb emberek élnek. A háziak biztosan azok lesznek, ha megbíznak benne,. és rábízzák legnagyobb kincsüket.Most tovább gyakorolja a nyelvet, pénzt keres és majd -gondolom- újra felvételizik. Bátor, talpraesett kislány. Hagyd járni a saját útját és támogasd, hogy boldog lehessen.Az erődet meg fitogtasd a konditeremben.

Sajnos megfelelő végzettség nélkül esélye sincsen arra, hogy egyedül boldoguljon az életben.

Az érettségi az meg egyenlő a nullával.

Borítékolható, hogy konkrét cél nélkül, csak az történik majd vele, amerre sodorja majd az élet.

Rengeteg hasonló ifjú lány van, aki céltalanul lébecol, amíg meg nem érkezik majd a lovag a fehér lovon, aki megoldja helyette az életét.

Csak ma már a lovagok sem annyira hü.lyék mint régen....

Sehogy. Engedd el a kezét, had irányítsa már ő a saját életét. Ha véleményedet kérdezi, mondd el.

56F

én is aupair lettem. Tény, h nem könnyű, sőt baromi sok rossz család van. Elsőre én is ilyet fogtam ki, küzdelmes hónapok voltak, de rengeteget tanultam belőle és fejlődtem. A második családom viszont tündéri rendes volt, és segítettek nekem a felvételiben, így már külföldön kezdtem az egyetemet. Pedig fogalmam sem volt azelőtt mihez kezdjek magammal. Kellett ez a másfél év h kicsit összeálljon bennem a kép, mit is akarok, kellett ez a rengeteg tapasztalat. Most egyetem mellett csak dolgozgatok, kb heti 10-15 órát és kb 200 ezer forintnak megfelelő összeget keresek. (tisztességes munka). Szóval hagyd hadd menjen, tanulni fog belőle akármilyen rossz/jó is lesz ott neki

Anyukámnak is nehezére esett elengedni engem, de sosem mutatta ki, azt mondta az a madár akit elengednek, messzire száll de visszatér, míg az akit kalitkába zárnak, az addig küzd míg ki nem szabadul és soha vissza nem jön. Gondolj erre, támogasd, tudhassa, h bármikor számíthat rád és támogatod a döntésében

Nagyon egyszerű, ha nem akarod hogy menjen akkor simán tiltsd meg neki, 19 éves, még nincs annyira kiforrott személyisége nincs annyira önálló véleménye semmi perc alatt lebeszélhető az egészről.

A másik meg: ne fizesd ki a repjegyét és ne adj neki pénzt, ugyanis a havi 70x ezres keresetéből nem hiszem hogy félre tudott volna tenni pár hónap alatt annyit hogy ezt mind most elő tudja rántani.

Egy csomó cikk, tanulmány, videó van fenn a neten hogy au pairnek, babysitternek hívtak ki lányokat és aztán protituáltként, táncosnőként végezték, mutasd meg neki ezeket.

Kérd meg a barátnőit/rokonokat/testvéreket hogy ők is az ötlet ellen beszéljenek, meglásd hamarosan már nem is fog akarni kimenni.

Anglia (pláne London és környéke) elég húzós terület, pláne ha még szívbetegségben is szenved, én sem engedném a helyedben!

Azért 19 évesen ne legyen már saját gyereke meg háztartása, nem?

Szerintem itt a legnagyobb probléma a távolsággal van, Anglia nem pár kilométerre van innen és nem is pár száz forint oda kiutazni.

Ha valami nagyobb baj történik, akkor nem tud anyu felülni a vonatra és nem tud fél óra alatt ott teremni hogy segítsen.

A másik meg, ha nincs kint egyetlen ismerőse sem, akkor én sem engedném ki, mert ki tudja milyen családhoz kerül, elveszik a személyiét, útlevelét, az összes iratait stb és még lelépni sem tud..

Az más szitu ha él ott kinn egy barátja, ismerőse, rokona vagy ilyesmi, aki ha úgy van, oda tud nézni és le tudja ellenőrizni hogy milyen a család, hogyan bánnak vele.

De úgy, hogy egyik nap felül a repülőre és kiutazik úgy, hogy nem ismer senkit, előtte nem is járt ott, az a felelőtlenség magas foka a lányod részéről!

Jézusom 7-es!

Hogy mered így kijelenteni hogy nem nevelte meg az anyukája?

Nem is értem!

Az a lágy/nő már 19 éves! Eldöntheti hogy mit szeretne kezdeni az életével és a szülőnek az a dolga hogy támogassa, nen az hogy hátráltassa.

Egyes embereknek miért jó hogy visszatartják a gyerekeiket?

Én 16 évesen költöztem el otthonról, bár nem külföldről, de külön. Suli mellett dolgoztam és fenntartottam magam. Jelentem , mára felnőtt 33 éves nő vagyok, saját egzisztenciával.

Kérdésre visszatérve: engedd el, és támogasd mindenben. Anglia azért nem a világ végén van. Főleg a mai világban, ajol ezer meg ezer technikai módja van annak hogy lássuk egymást.

2-es ! Mekkora hülyeségeket írsz !

Ha van ambíciója és elszántsága, igenis menjen. Az első időkben egyébként is tök mindegy, hogy van-e felsőfokú végzettsége, vagy nincs, úgyis kulimunkára veszik fel. Az pedig elhatározás kérdése, hogy megőrizze a tisztességét, emberségét, tartását.