Mit tegyek? Nem bírom tovább elviselni a családomat. (részletek lent)

16/f vagyok és ez már marhára nem az a lázadó korszaki baromság , hogy jajj nem engednek nem engednek bulizni utálom őket de közben ott van az ájfon a zsebembe. Abszolút nem így van sajnos...

Nehéz szavakba önteni mit is csinálnak igazán. Legegyszerűbb úgy leírnom , hogy pszichológiai és lelki terror továbbá ott tesznek keresztbe nekem ahol tetszik nekik :(

Van 3 testvérem : A nővérem ennyi idősen elszökött otthonról és napokig kereste a rendőrség , majdnem belehülyült amíg itt élt el is tűnt amint betöltötte a 18 évet. Van az öcsém ő a kiskedvencük : konkrétan a seggét is kinyalják ő most lesz 14 éves.És mint a legtöbb hülyére kényesztetett gyerek arrogáns szemétládaként viselkedik és ki is használja... ez még rátesz , hogy ne tudjak lépni se a házban balhé nélkül. és van a húgom akit a legjobban sajnálok szerencsétlen még csak 7 éves lesz , de már rajta is látszik a szülői gondviselés : leüvöltik a szerencsétlent mikor az játszik vagy mutat kérdez amit ennyi idősen szokás , anyám verni is szokta én meg a két szülőt nem tudom leállítani...

Kiskoromban engem megvédett a nővérem és ezt most fogom fel igazán én is próbálom ezt követni , de marha nehéz...

Múltkori eset az volt , hogy konkrétan az anyám a saját gitáromat kapta fel és akarta szétverni a fejemen , de mivel ez nem sikerült neki ezért felkapott egy jó nagy lexikont...Sose voltam agresszív fajta , nem hagyom magam de sose ütök elsőnek, pedig van bennem erő be tudnám küldeni valamelyiket a kórházba hetekre...Egy hibám van kinyílvánítom a nemtetszésem , viszont azt nagyon , nem éppen illedelmes módon is.

Pedig nem értem mi bajuk velem. Nem vagyok rossz tanuló egy neves gimibe járok csak azt nem tanulom ami nem szükséges számomra.Nem vagyok az a mai tini kategória , bulikat utálom max a baráti körömmel szoktam ellenni sokáig de 11 a felső határ amikor haza szoktam érni és az is marha ritka. Vannak hibáim nem is kevés , de úgyérzem én csak egy szaros teszt vagyok nekik , hogy a drágalátos öcsikém életútját egyengessék.

Bármit is érek el lehurrognak hogy az semmi mert "bezzeg az öcséd milyen jól furulyázik, csináld utána akkor beszélj" Nem is vesznek emberszámba és ez fáj a legjobban.

Nem tudom mit tegyek... volt hogy éjszakákat sírtam át (fiú létemre picit szégyellem) de abszolút tanácstalan vagyok már , én csak nyugiban akarok élni ebben a sz*ros házban elegem van , hogy velük háborúzom nap mint nap itthon de eddig , akárhogy próbálkoztam sehogy sem ismertek el és nem is fognak már...

Elnézést a regényért nem sikerült rövidebbre...